Tudom, tudom, lesz már a hobbis bejegyzés is tényleg, de
1. a horgolmányomhoz nem árt még pár kocka, hogy tényleg látsszon, milyen lesz
2. Egész egyszerűen muszáj megosztanom a világ legcukibb dolgát, még ha képek nélkül is.
Tehát, a világ legcukibb dolga, ami az után következik, hogy közöljük a Kis Herceggel: megyünk fürdeni. Olyankor elkezdi rángatni magán a ruhát, próbál vetkőzni, ami persze nem megy neki, de már ekkor szaporábban lélegzik izgalmában. Kis segítséggel a zoknival elboldogul, a többit úgy kell leszedni róla, és ez még sokkal-sokkal cukibb, ha közben kicsit megbögyörgetem a lábujjait, vagyis a teste legeslegcsikisebb részét, mert akkor úgy kacag, hogy nekem is kell. Amikor végeztünk a vetkőzéssel, egy szál pelusban felkapja a ruháit, és elkezd velük rohanni a szennyestartó felé. Ez egyébként úgy kell elképzelni, hogy a mozgása leginkább Micimackóéra emlékeztet (különösen lépcsőn, na persze nem azért, mert fejjel lefelé szoktunk vonszolni, mint Róbert Gida). Út közben elejti hol a trikóját, hogy a nadrágját, hol egyik-másik zokniját, de megáll, lehajol, rettenetesen vigyázva, hogy mást ne ejtsen el, és micimackózik tovább. Aztán, még egy fokozattal lelkesebben, visszarohan a szobájába, felkapja a törölközőjét, és törölközőlobogtatva elmicimackózik a fürdőszobába. Ott felakasztja a törölközőt a kis polcra, amin a tartalék szappan, fülpiszkáló, ilyesmi lakik, kivágja a zuhanyfülke ajtaját, bemászik egyedül, bár időnként komoly erőfeszítések árán, és már fogja is a tust, hogy ő most fürdik, ki kell venni a kezéből, mielőtt megnyitom a vizet, különben egyúttal én is vihetném a tusfürdőmet.
Fürdés után, pizsamafelvétel közben pedig természetesen neki kell fognia a még fel nem vett darabokat, fontos a szigorú ellenőrzés. És ez újabb alkalom némi poci- és lábujjsöndörgetésre ;)
(Remélem, ez leírva is cuki lesz, átélve kiakasztja a cukiságmérőt)
1. a horgolmányomhoz nem árt még pár kocka, hogy tényleg látsszon, milyen lesz
2. Egész egyszerűen muszáj megosztanom a világ legcukibb dolgát, még ha képek nélkül is.
Tehát, a világ legcukibb dolga, ami az után következik, hogy közöljük a Kis Herceggel: megyünk fürdeni. Olyankor elkezdi rángatni magán a ruhát, próbál vetkőzni, ami persze nem megy neki, de már ekkor szaporábban lélegzik izgalmában. Kis segítséggel a zoknival elboldogul, a többit úgy kell leszedni róla, és ez még sokkal-sokkal cukibb, ha közben kicsit megbögyörgetem a lábujjait, vagyis a teste legeslegcsikisebb részét, mert akkor úgy kacag, hogy nekem is kell. Amikor végeztünk a vetkőzéssel, egy szál pelusban felkapja a ruháit, és elkezd velük rohanni a szennyestartó felé. Ez egyébként úgy kell elképzelni, hogy a mozgása leginkább Micimackóéra emlékeztet (különösen lépcsőn, na persze nem azért, mert fejjel lefelé szoktunk vonszolni, mint Róbert Gida). Út közben elejti hol a trikóját, hogy a nadrágját, hol egyik-másik zokniját, de megáll, lehajol, rettenetesen vigyázva, hogy mást ne ejtsen el, és micimackózik tovább. Aztán, még egy fokozattal lelkesebben, visszarohan a szobájába, felkapja a törölközőjét, és törölközőlobogtatva elmicimackózik a fürdőszobába. Ott felakasztja a törölközőt a kis polcra, amin a tartalék szappan, fülpiszkáló, ilyesmi lakik, kivágja a zuhanyfülke ajtaját, bemászik egyedül, bár időnként komoly erőfeszítések árán, és már fogja is a tust, hogy ő most fürdik, ki kell venni a kezéből, mielőtt megnyitom a vizet, különben egyúttal én is vihetném a tusfürdőmet.
Fürdés után, pizsamafelvétel közben pedig természetesen neki kell fognia a még fel nem vett darabokat, fontos a szigorú ellenőrzés. És ez újabb alkalom némi poci- és lábujjsöndörgetésre ;)
(Remélem, ez leírva is cuki lesz, átélve kiakasztja a cukiságmérőt)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése