Péksütik

Itt egy vendéglátós, és egyetlenegy gasztrós bejegyzést írt, mióta csak kijött, milyen dolog ez?

Erről van is mit írnom, mert néha megkívánok valami péksütit, olyankor aztán besétálok a Birdsbe, rábökök valamire, és megkóstolom. Szokásomhoz híven olyat választok mindig, amit még nem ettem, ez általában nem is szokott baj lenni, de itt volt már rá példa, hogy csúnyán mellényúltam. Talán mégis van valami abban a pletykában, hogy az angol konyha nem tartozik a világ meghatározó gasztronómiai irányzatai közé... :P

Amikor először indítottam ilyen akciót, egy sajtos-hagymás (onion and cheese pastie) és egy bárányos-mentás (lamb and mint nemtudommicsoda) sütit választottam. Ezeket egy keddi vásárlókörút során, a Market Streeten ettem meg, nem is készült róluk kép, de finomak voltak, úgyhogy idővel majd újra rájuk bökök, és akkor majd igyekszem nem megfeledkezni a fotóról. Ez ugyanazon a reggelen volt egyébként, amikor a Castában kávéztam, aznap szerencsém volt, volt elég hely, hogy az oviban hagyjam a babakocsit, úgyhogy nem zarándokoltam haza vásárlás előtt, hanem út közben szereztem be a reggelit és a kávét. Tudom, tudom, én az egyedi kis kávézókat szoktam szeretni, de épp útba esett, és kíváncsi is voltam rá, mert a Tündérkeresztanya szerint ott kapni a legjobb kávét. Tényleg jó volt, de legközelebb azért kipróbálok más helyet is.

Legközelebb a marhahúsos-májas pitén (steak and liver pie) akadt meg a pillantásom. Ez már közel sem volt olyan jó döntés, a finom husis töltelék helyett valami olyasmivel volt tele, mint a konzerv kutyakaja - ízre és állagra egyaránt.

Még nem döntöttem el, ez volt rosszabb, vagy az, amit ezen a héten vettem. A sertéshúsos pite (pork pie) névre hallgatott, és egyben tök helyesen festett, aztán kettévágtam, és elém tárult egy doboz löncshús. Abból az olcsó, zsíros fajtából. Csak két részletben bírtam megenni, úgy is csak tejföllel.

Azt a napot végül ez a szép kis sütike mentette meg, aminek nem tudom a nevét, pedig a birdsös néni mondta, amikor rámutattam, hogy abból kérek egyet. Finon könnyű, már-már habos vaníliakrém két roppanós habcsók között. Nem, nem ragacsos, roppanós. És persze egy falatnyi csoki, hogy egészen tökéletes legyen.

Egyelőre itt tartunk, majd még kóstolgatok, és persze jelentek. A következő adásban pedig - ha közbe nem jön valami vis maior esemény - arról lesz szó, milyen új hobbikat szedtem össze azon kívül, hogy gyűjtöm a matricákat, mert szinte minden nap kapok egyet a Kisasszonytól.