Full breakfast, avagy gasztrokedd

Van egy teázó, a Rose Cottage Tearooms, amit már az érkezésem utáni pár napban kinéztem magamnak. Egy sarokra van az ovitól, egy szűk kis utcán, a Mill Lane-en, ahol át szoktunk vágni a Market Streetre menet. Kívülről bekukucskálva is látszik rajta, hogy hihetetlenül, vénkisasszonyosan, eperhabosan bájos, annyira, hogy már akkor tudtam, hogy egyszer muszáj lesz bemennem, és úgy tennem, mintha én lennék Miss Marple (mert már egészen rákaptam arra, hogy angol regényekben szerepeljek.) Ma hirtelen felindulásból meg is tettem, miután elvittem a gyerekeket az oviba, és bevásároltam a zöldségesnél.

Belépve sem okozott csalódást, ha lett volna pár macskás dísztányér a falon, azt hittem volna, Dolores Umbridge kezdett vendéglátós karrierbe, miután távozott a Mágiaügyi Minisztériumból.

Na jó, ennyire azért nem súlyos csak majdnem. :) De van sok rózsaszín, természetesen rózsaszín műrózsák is, a váza alatt horgolt csipketerítővel. Vannak rózsaszín, teáskannamintás párnák a kanapén, és a kedvencem: a kávéba/teába való cukor szufléformában áll az asztalon, a kártyát pedig, ami tudatja, hogy ki lehet bérelni a helyet könyvklubra, csajos összejövetelekre, temetés utáni teára, muffinos csíptető tartja. Na de beszéljenek inkább a képek (amik amúgy nem sikerültek fergetegesen, de valahogy eretnekségnek tűnt vakut villogtatni, és nem tettem).

Én a földszinten ültem, közvetlenül az ablak mellett, mert szép sport a bámészkodás, de van egy hangulatos kis emeleti rész is, innen nyílnak a mosdók is, ahol nincs kéztörlő. (Bocsánat, mindenkinek vannak mániái, és hajlamos vagyok mosdó alapján is megítélni a vendéglátóhelyeket)

A választék nem túl nagy, és illik a helyhez: ilyen tipikusan angol kajákat-italokat árulnának egy nem túlságosan kidolgozott angol regényben. Én, mivel annyira azért nem volt hirtelen a fellángolás, és itthon csak egy pár falatot ettem, hogy bevehessem a gyógyszeremet, teljes angol reggelit kértem. Miért ne próbálnám ki, ha már ott vagyok? A saját szabályaimat megszegve nem kávét, hanem teát választottam mellé, tájidegennek éreztem volna magam a kávémmal :P

Először a méregerős tea érkezett meg kannában, tejjel, ahogy kell. A képen szereplő teát túltejeztem (a saját ízlésem szerint legalábbis túltejeztem), a későbbi két csészével már nem követtem el ezt a hibát. Majdcsak beletanulok lassan ebbe a tejes tea dologba...

Aztán jött az evőeszköz, a ketchup és a barnamártás - utóbbit kipróbáltam a kolbásszal, de nem jött be, úgyhogy a reggeli nagy részében ezeket inkább hanyagoltam (az evőeszközöket nyilván nem).

És végül befutott a reggeli maga: két kis sült kolbász, két szelet sült bacon (inkább sonka, mint szalonna), egy tükörtojás, némi gomba és egy fér paradicsom kicsit megpirítva, paradicsomos bab és pirítós minivajjal.

Jó kis kiadós reggeli, bőven van benne kalória, amint az alighanem képről is látszik. Kolbász címén itt valami egészen más valamit adnak, paprika természetesen nincs benne, bors annál több - szerintem ez az egyetlen fűszer, amit az angolok használnak, ezt viszont minden mennyiségben. Péksütiben ettem már ilyen kolbászt, abban nem voltam elragadtatva tőle, így sütve, melegen viszont egészen ehető.

Ha már emlegettem, itt a nemrég megkóstolt kolbászos "tekercs" (sausage roll), ami nem mellesleg a Kisasszony kedvence:

Tudom, nem illik ide, de legalább ezt is megmutatom, és ezen a képen egyébként is jobban látszik, mi az, amit itt kolbásznak neveznek.

A baconhöz nem tudok mit hozzáfűzni, legfeljebb csak annyit, hogy finom ropogósra sütötték. A tojásért külön dicséret jár, mert lágy volt a sárgája, én pedig természetesen úgy szeretem. A paradicsomot nemigen szeretem így magában melegen, de a gomba jó volt, azt meg inkább nem szeretném tudni, a bab konzervből volt-e (Korfun, a Golfban igen). A pirítóst én még pirítottam volna kicsit, de csak mert én egész pirosan szeretem, egyébként jó volt, és még egy jó pont, mert vajat adtak hozzá, nem margarint, és még egy, mert választhattam, hogy fehér vagy barna kenyérből kérem Magyar ember gyomra mondjuk több kenyeret kívánt volna ehhez a traktához, de hát ez szokás kérdése, mi meg ugye nagy kenyérevők vagyunk, nagyobbak, mint a legtöbb más nép.

A tea simán pótolta a kávét, kicsit meg is lepődtem, hogy nem voltak elvonási tüneteim, legfeljebb a kávé íze hiányzott egy kicsit.

Mindent összevetve nem hiszem, hogy minden reggel erre fogok vágyni, de egy mozgalmas nap előtt mindenképp jó, jól ellátja az ember energiával.