Hahó...

...van még itt valaki, vagy már senkit sem érdeklek, mióta eltűntem?

Kissé zűrös félév volt, azt kell mondjam, a vendéglátósokat nem kímélik, de hát ez nyilván nem kifogás, hagyjuk is. Ami lényeges, hogy azóta már van egy bizniszinglis nyelvvizsgám, és a fősulis vizsgáim is mind megvannak. Mind a kettő, na, a teljes őszinteség kedvéért. Aztán volt egy olyan is, hogy az Ulpius novellapályázatán engem is kiválasztottak, de mióta visszaküldtem a szerződést, hírüket se hallottam, de hát majdcsak előkerülnek. Vagy nem. Meg volt egy karmesterváltás a zenekarban, de erről meg máshonnan is értesülhetett az, akit érdekel, de nem tartozik a közvetlen környezetemhez.

Most épp hevesen keresem az ideális szakdogatémát, ha valakinek eszébe jut valami, ne habozzon, tudassa velem is. Kivéve, ha az illető történetesen szintén vendéglátós, és neki is szüksége van egy témára. Meg Anyuval kitaláltuk, hogy elindítjuk a Betűtészta című gasztoblogot, ami azért vicces elgondolás, mert ő még sose blogolt, én meg tudjátok, milyen rendszeresen írkálok. De hát majd ez is lesz valahogy.

Zenélgessünk is kicsit, hanyadik nap is jön? (Igen, tudom, hogy tavaly nyár óta küzdök ezzel a 30 napos nyavalyával)

Day 23 - A song that you want to play at your wedding: Kamelot - Anthem

Tudom én, hogy állítólag a fiának írta, de szerintem nagyon is illik ide. Mégse választhatja mindenki a November Raint...

Karinthy Frigyes: Költő és kritikus

Kiskáté irodalombarátok és irodalomtörténet-írók számára

Mi a költő?

A költő olyan ember, aki mások gyönyörködtetésére és okulására verseket ír.

Miért ír verseket a költő?

Mivel érzékeny lelkének húrjait nagymértékben megrezegteti az élet, s érzelmeinek kénytelen kifejezést adni.

Mi rezegteti leginkább a költő lelkét?

A költő lelkét leginkább a fájdalom rezegteti.

Miért nem boldog a költő?

Mivel nincsen része azokban a földi javakban, melyeknek birtokában boldog lehetne.

Miért hiányoznak e földi javak a költő életéből?

Mivel a költő nem földi javak gyűjtésére szenteli életét, hanem érzelmeinek versben való kifejezésére.

Ha földi javak gyűjtésére szentelné életét a költő, mi lenne?

Akkor nem lenne költő, hanem vezérigazgató vagy földbirtokos.

Írna-e akkor verseket a költő?

A költő akkor nem írna verseket.

Tehát akkor mi a költészet?

A költészet a költő afölött érzett fájdalmának kifejezése, hogy ő miért nem vezérigazgató.

Mit szólna ehhez eredetileg a vezérigazgató?

Eredetileg erről a vezérigazgató azt mondaná, hogy hát persze.

Mi az, hogy hát persze?

Hogy hát persze, igaza van a költőnek, bizony neki jobb dolga van.

Sajnálná a vezérigazgató a költőt, hogy ilyen boldogtalan?

Sajnálná, sajnálná, de hát mit csináljon. Legfeljebb az ajánlaná, hogy hagyja abba a panaszt, és lépjen be hozzá: talán ő is viszi valamire.

De mit tesz a kritikus?

A kritikus azt teszi, hogy elolvassa a költő versét és méltatja.

Hogy méltatja a kritikus a költő versét?

Úgy, hogy felfedezi és kimutatja róla, hogy a versek gyönyörűségek, és a költő nagy.

Miért tartja szépnek a kritikus a költő verseit?

Mert gyönyörűen fejezik ki a költő fájdalmát.

És miért nagy a költő?

Mert nagyon fájt neki, hogy olyan boldogtalan.

Tehát mi tetszik a kritikusnak?

A kritikusnak az tetszik, hogy a költő boldogtalan.

Tehát mit ajánl a kritikus a költőnek?

A kritikus a költőnek azt ajánlja, hogy legyen minél boldogtalanabb.

És mit ajánl a kritikus a vezérigazgatónak?

A kritikus a vezérigazgatónak azt ajánlja, hogy tisztelje a költőt és a költő fájdalmát.

Mit tesz erre a vezérigazgató?

A vezérigazgató kijelenti, hogy tiszteli, és nem tesz neki többé olyan tiszteletlen ajánlatot, hogy lépjen be hozzá, és műveljen valamit.

Tehát ki az oka mindennek?

Mindennek a kritikus az oka.

Az Olvasás 7 Hete - 5. hét: Az írogató könyvmoly

Ezen a héten Andiamo feltette azt a felelőtlen kérdést, hogy milyen könyvet írnánk a legszívesebben - én meg ugye nem csak írnék, írok is, vagy legalábbis próbálkozom. A kérdésre mondjuk így sem könnyű válaszolni, mert mindenfélét szeretek/szeretnék írni, amit olvasni is. Szívesen írnék jó horrort (csak félek, hogy inkább szánalmas lesz), krimit (de a nagy klasszikusok mellett abba még bele se mertem fogni), romantikusat (csak ne legyen csöpögős), fantasyt (csak ne tűnjön úgy, mintha valaki más világát másolnám), valami komolyat, amitől mindenkinek befelé nő a haja, és amit a legtöbben legszívesebben falhoz vágnának (csak ne legyen közhelyes és ne sikerüljön túl komolykodóra), vagy valami vicceset (csak tényleg vicces legyen). Mint a zárójelek szemléltetik, önbizalommal nem nagyon vagyok eleresztve, csak néha úgy teszek, mintha. De most nem ez a lényeg, zárjuk rövidre annyival, hogy dolgozom ezen is, húsz éve egyfolytában. Ma már szóba merek állni idegenekkel. Többnyire.

Az írás témát nem részletezem tovább, arról majd lesz egy külön bejegyzés (nem az Olvasás 7 hetén belül, hanem egy másik kérdéssor kapcsán, de lesz), inkább áteveznék arra, hogy vajon következtethetünk-e egy ember személyiségére az olvasmányai alapján. A kísérleti alany persze megint én leszek, elvégre senki más olvasási szokásait nem ismerem jobban.

Ha abból indulunk ki, amit olvasok, azt kell

mondjam, én egy jó humorérzékkel és meseszerű, néha romantikus ábrándokkal megáldott, stílusos-elegáns, időnként elvont sorozatgyilkos vagyok. Ki-ki döntse el, igaznak tartja-e ezt az állítást, annyit segítek, hogy szúnyogon kívül még nemigen öltem meg semmilyen élőlényt, legfeljebb véletlenül, mint Arthur Dent a Galaxis Útikalauzban. Úgyhogy könyörgöm, ne essetek pánikba.

Persze ennyire azért nem hülye a kérdés, és ha nem ilyen sarkosan nézzük, valamiféle következtetést azért levonhatunk az olvasási szokásokból, hiszen az ember nyilván nem olvas el olyasmit, ami nem érdekli (ha van egy kis esze). De továbbra is fenntartom, hogy óvatosan kell bánni ezekkel a követeztetésekkel - lásd az előző bekezdést.