2015-ben először...

Izolda megint megkérdezett minket, mit csináltunk "idén" először, meg is írtam a listát, most végre eljutok oda is, hogy közzétegyem.

Tehát, én 2015-ben először...

- mondtam le valamiről nagyböjt idejére
- jártam a Hodsock Prioryban, a Bradgate Parkban, a Saint Bernard Abbey-ben, Nottinghamben, Abasáron, a Twycross Zoo soft playében
- kaptam magyar pálinkát külfölditől
- szerettem bele a főnökömbe
- szerettem ble olyanba, akit előtte néha meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben
- lettem mostohaanya
- vágtam bele olyan kapcsolatba, amit mások (ha nem is mindenki) elleneztek
- jártam Bible studyra (mi annak a magyar neve?)
- igényeltem National Insurance Numbert
- vittem haza az újdonsült családomat
- szakadtak meg kapcsolataim a miatt (is), hogy külföldön vagyok
- hoztam helyre örökre elveszettnek hitt barátságot
- vezettem bullet journalt
- ettem pálcikával
- csörgődoboztam koncerten
- nyertem díjat zenekari bulis kvízen
- karácsonyoztam anyukaszerű szerepben

Hóvirágok minden mennyiségben!

Jó is az, ha az embert összehozza az élet egy másik hóvirágrajongóval, van kivel várni a szezont, és van kivel elmenni. Naná, hogy a Kéktündérre gondolok, akivel idén kétszer is hóvirágtúráztunk.

Az első utunk a tavalyról ismerős Staunton Haroldra vezetett. Apuka azon a héten épp beteg és éjszakás volt, úgyhogy neki külön jót tett, hogy a szombat felét mindenki más házon kívül töltötte. A gyerekek még a tavalyinál is jobban élvezték, és jobban is bírták, részben mert rövidebb útvonalon mentünk, részben, persze, mert, hát, egy évvel idősebbek.

Másodjára csak én mentem a Kéktündérrel, és meg sem álltunk a nottinghamshire-i Hodsock Prioryig. Ezt csak hóvirágszezonban nyitják meg a nagyközönségnek, egyébként magánkézben van, laknak a házban, szobákat adnak ki, ilyesmi. Ilyenkor, hóvirágzáskor esküvőket is rendeznek, mondtam is Huginak, hogy itt akarok férjhez menni, több ezer hóvirág között... Mert itt aztán mindenhol hóvirágok nőttek, a kertben, az erdőben, végig, mindenhol. Mindaddig fogalmam sem volt, hogy ennyi különböző fajta létezik, kisebbek és nagyobbak, csomókban növők és magányosabbak, egész szélesen nyílók és már-már bimbószerűen szégyellősek... Mit tagadjam, tátva maradt a szám, és akkor még csak a virágokról beszéltem, a birtok többi szépségéről mit sem szóltam.