Hóvirágok minden mennyiségben!

Jó is az, ha az embert összehozza az élet egy másik hóvirágrajongóval, van kivel várni a szezont, és van kivel elmenni. Naná, hogy a Kéktündérre gondolok, akivel idén kétszer is hóvirágtúráztunk.

Az első utunk a tavalyról ismerős Staunton Haroldra vezetett. Apuka azon a héten épp beteg és éjszakás volt, úgyhogy neki külön jót tett, hogy a szombat felét mindenki más házon kívül töltötte. A gyerekek még a tavalyinál is jobban élvezték, és jobban is bírták, részben mert rövidebb útvonalon mentünk, részben, persze, mert, hát, egy évvel idősebbek.

Másodjára csak én mentem a Kéktündérrel, és meg sem álltunk a nottinghamshire-i Hodsock Prioryig. Ezt csak hóvirágszezonban nyitják meg a nagyközönségnek, egyébként magánkézben van, laknak a házban, szobákat adnak ki, ilyesmi. Ilyenkor, hóvirágzáskor esküvőket is rendeznek, mondtam is Huginak, hogy itt akarok férjhez menni, több ezer hóvirág között... Mert itt aztán mindenhol hóvirágok nőttek, a kertben, az erdőben, végig, mindenhol. Mindaddig fogalmam sem volt, hogy ennyi különböző fajta létezik, kisebbek és nagyobbak, csomókban növők és magányosabbak, egész szélesen nyílók és már-már bimbószerűen szégyellősek... Mit tagadjam, tátva maradt a szám, és akkor még csak a virágokról beszéltem, a birtok többi szépségéről mit sem szóltam.