Ez is egy megkésett bejegyzés, mondanom sem kell, épp egy hetes.
A Tündérkeresztanyával már a templomozás után megbeszéltük, hogy a rákövetkező hét valamelyik délelőttjén bmegyünk a városba, megiszunk egy kávét a Costában, aztán megmutat pár dolgot. Először pénteket beszéltünk meg, aztán szombat lett belőle, és mivel mindenki azt a napot tartotta megfelelőnek a miénkhez hasonló tevékenység elvégzésére, és egy fia parkolóhely nem volt a belvárosban, a Tündérkeresztanya úgy döntött, hagyjuk Ashbyt, menjünk inkább a Staunton Harold Estate-re. Attól, hogy út közben elmagyarázta, ez egy amolyan magánbirtok, ahová azért lehet menni kirándulni, meg vannak boltok, meg természetesen egy garden center, megint klasszikus angol regényes érzésem támadt, ebben az esetben a Bszkeség és balítéletben éreztem magam.
A chelsea bunról is csak a Gugli segítségével:
A Tündérkeresztanyával már a templomozás után megbeszéltük, hogy a rákövetkező hét valamelyik délelőttjén bmegyünk a városba, megiszunk egy kávét a Costában, aztán megmutat pár dolgot. Először pénteket beszéltünk meg, aztán szombat lett belőle, és mivel mindenki azt a napot tartotta megfelelőnek a miénkhez hasonló tevékenység elvégzésére, és egy fia parkolóhely nem volt a belvárosban, a Tündérkeresztanya úgy döntött, hagyjuk Ashbyt, menjünk inkább a Staunton Harold Estate-re. Attól, hogy út közben elmagyarázta, ez egy amolyan magánbirtok, ahová azért lehet menni kirándulni, meg vannak boltok, meg természetesen egy garden center, megint klasszikus angol regényes érzésem támadt, ebben az esetben a Bszkeség és balítéletben éreztem magam.
 |
| Kép innen |
 |
| Kép innen |
Sajnos se a főépületbe, se a templomba nem lehet bemenni, pedig kívülről mindkettő érdekesnek tűnik. Láttunk viszont mindenféle állatot, birkát, bocit (már gyerekül beszélek néha), hattyút, kacsát, még az átvonulóban megpihenő kanadai ludakkal is találkoztunk. Nagyjából ez után a találkozás után készült a két kép, ami bizonyítja az ott létemet (és az ittlétemet is, mivel eddig egyetlen képpel sem igazoltam):
Azért itt is meglátogattunk egy vendéglátóhelyet, ami nemes egyszerűséggel a Tea Room névre hallgat. A templom miatt nem ez volt az első alkalom, hogy tejes teát ittam, viszont itt tudtam meg, hogyan is kell azt kitölteni az etikett szerint (Jane Austen újra lecsap), és azt is, hogy állítólag nem mindegy, a tejet vagy a teát öntjük először a csészébe (mindkettőt kipróbáltam, szerintem mindegy). Ettünk mellé sütit is, a Tündérkeresztanya valami kávésat, én egy chelsea bun névre hallgató aszalt gyümölcsös csigabigát, ami az angol konyha híre ellenére finom, csak a tetejére öntött máz nagyon édes, de a sütivel együtt nem vészes.
Jó belső képet nem találtam, csinálni meg nem csináltam, úgyhogy csak így tudom megmutatni a helyet, vagyis leginkább az udvart, amin több más üzlettel osztozik:
 |
| Kép innen |
 |
| Kép innen |
A kép alatti "innen" felirat a receptre mutat, ha valaki szeretné, lefordítom, csak szóljon.
Mire hazaértünk, egy vadcseresznyés nugátszelet is a táskámban lapult, szintén a Tündérkeresztanya jóvoltából (nem, a jelek ellenére nem egy másik mesehősről beszélünk ;)) Ez egyébként olyasmi, mint amit Korfun is ettünk mindig, csak nem lapos, és kumquat helyett cseresznye van benne.
Mindeme finomságok mellett nem hagyhatom ki azt sem, milyen jót beszélgettünk evés-ivás közben, néha elfelejtettem sütit enni is :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése