Nos tehát, ahogy előrevetítettem, meglátogattam ma a háziorvost, pontosabban az egyiket, mert az eddig tapasztaltak alapján úgy sejtem, nem mindig ugyanahhoz hívnak be.
A hercehurca ugyebár reggel kezdődött, amikor az oviból visszafelé jövet beugrottam a Health Centre-be, hogy időpontot kérjek délutánra, amikor az Apuka már ébren lesz. Kaptam egy cetlit, a recepciós ráírta, mikorra menjek, és ez volt a szerencsém, mint később kiderült. Merthogy érkezéskor be kell csekkolni egy érintőképernyős szerkentyűn (mint amilyenen a bankban sorszámot kérünk), és nekem azt mondta ez a szerkentyű negyed 5-kor, a 4:25-re szóló cetlimmel, hogy az én adataimmal nincs érvényes időpont. Bementem a recepcióra, ahol ekkor már egy fiatal srác dolgozott, mondtam neki, gáz van. Megnézett a gépben, ki is derült, mi a baj: a nő, akitől a cetlit kaptam, elírt valamit, mert a gépben 3:25 szerepelt. A srác futott egy kört, aztán visszajött, bocsika, üljek le, majd hívnak, ha rám ér a doki.
Nem tudom pontosan, meddig vártam, eléggé lekötött A halálsoron (mindig legyen nálad könyv, sose tudni). Végül aztán egy indiai orvoshoz kerültem, bájosan elcsevegtünk az akcentusainkkal, plusz én a köhögésemmel meg az akkor már szinte egyáltalán nem létező hangommal. Beledugott valamit a fülembe (otthon sose dugtak semmit a fülembe, ha csak megfáztam), meghallgatott, kérdezgetett, köpet, láz, mittudomén, aztán felírt némi Ibuprofent meg egy sprayt a köhögésemre, és megkérdezte, kell-e fizetnem a receptekért. Erre én, gondolom, olyan hülyén néztem, hogy azt tanítani kéne, mert megkérdezte megint. Bevetettem az adu ászomat, nem tudom, mondtam, egy hónapja költöztem ide, nem értek a lovakhoz. Kedves volt, elmagyarázta, hogy a legtöbb embernek fizetnie kell a receptek után a patikában, nézzek utána, nekem kell-e, mert azért olyan is van, akinek nem.
A patikában már láttam, hogy a recepten rajta is van a lista, kinek nem kell fizetnie: a 16 év alattiaknak, a 16-17-18 éves nappalis diákoknak, a 60 év felettieknek, azoknak, akik igazolni tudják, hogy nem kell nekik, mert kismamák, előre kifizették, egészségügyi mentességük van (az mi lehet?), hadinyugdíjat kapnak (nem jut eszembe jobb szó), díjmentes gyógyszert váltanak ki (gondolom, erre van valami lista), jövedelemalapú munkanélküli segélyt kapnak, vagy valami adókedvezményt, amit nem ismerek, de ők biztos. Szóval, nagyjából azok, akik bármely más országban is kedvezményt kapnak hasonló esetekben. Egyiknek sem éreztem magam, úgyhogy felkészültem, hogy majd vitatkoznom kell a patikussal, hogy recept nélkül adja nekem a cuccot, mert a doki azt mondta, ehhez nem feltétlenül kell recept, csak felírta, hogy tudjuk, mit akar. Csakhogy! Csakhogy nem kellett vitatkozni, a patikus (aki egyébként zavarb aejtően hasonllított az egyik óvónénire) magától mondta, hogy olcsóbb, ha hagyjuk a receptet. Így aztán megspóroltam (kapaszkodjatok) majdnem 8 fontot. És a félreértések elkerülése végett: a 8 fontot receptre kiváltott gyógyszerenként kell fizetni, nem vásárlásonként. Bizonyos mennyiség felett lehet kevesebb, de alapvetően ennyi.
Most pedig elkezdem szedni a gyógyszeremet meg fújkálni a spraymet, aztán majd meglátjuk, kell-e tennem még egy látogatást Dr. Kutnernél (nem, persze, hogy nem így hívják, de hát hadd legyen már neki csinos house-os álneve)
A hercehurca ugyebár reggel kezdődött, amikor az oviból visszafelé jövet beugrottam a Health Centre-be, hogy időpontot kérjek délutánra, amikor az Apuka már ébren lesz. Kaptam egy cetlit, a recepciós ráírta, mikorra menjek, és ez volt a szerencsém, mint később kiderült. Merthogy érkezéskor be kell csekkolni egy érintőképernyős szerkentyűn (mint amilyenen a bankban sorszámot kérünk), és nekem azt mondta ez a szerkentyű negyed 5-kor, a 4:25-re szóló cetlimmel, hogy az én adataimmal nincs érvényes időpont. Bementem a recepcióra, ahol ekkor már egy fiatal srác dolgozott, mondtam neki, gáz van. Megnézett a gépben, ki is derült, mi a baj: a nő, akitől a cetlit kaptam, elírt valamit, mert a gépben 3:25 szerepelt. A srác futott egy kört, aztán visszajött, bocsika, üljek le, majd hívnak, ha rám ér a doki.
Nem tudom pontosan, meddig vártam, eléggé lekötött A halálsoron (mindig legyen nálad könyv, sose tudni). Végül aztán egy indiai orvoshoz kerültem, bájosan elcsevegtünk az akcentusainkkal, plusz én a köhögésemmel meg az akkor már szinte egyáltalán nem létező hangommal. Beledugott valamit a fülembe (otthon sose dugtak semmit a fülembe, ha csak megfáztam), meghallgatott, kérdezgetett, köpet, láz, mittudomén, aztán felírt némi Ibuprofent meg egy sprayt a köhögésemre, és megkérdezte, kell-e fizetnem a receptekért. Erre én, gondolom, olyan hülyén néztem, hogy azt tanítani kéne, mert megkérdezte megint. Bevetettem az adu ászomat, nem tudom, mondtam, egy hónapja költöztem ide, nem értek a lovakhoz. Kedves volt, elmagyarázta, hogy a legtöbb embernek fizetnie kell a receptek után a patikában, nézzek utána, nekem kell-e, mert azért olyan is van, akinek nem.
A patikában már láttam, hogy a recepten rajta is van a lista, kinek nem kell fizetnie: a 16 év alattiaknak, a 16-17-18 éves nappalis diákoknak, a 60 év felettieknek, azoknak, akik igazolni tudják, hogy nem kell nekik, mert kismamák, előre kifizették, egészségügyi mentességük van (az mi lehet?), hadinyugdíjat kapnak (nem jut eszembe jobb szó), díjmentes gyógyszert váltanak ki (gondolom, erre van valami lista), jövedelemalapú munkanélküli segélyt kapnak, vagy valami adókedvezményt, amit nem ismerek, de ők biztos. Szóval, nagyjából azok, akik bármely más országban is kedvezményt kapnak hasonló esetekben. Egyiknek sem éreztem magam, úgyhogy felkészültem, hogy majd vitatkoznom kell a patikussal, hogy recept nélkül adja nekem a cuccot, mert a doki azt mondta, ehhez nem feltétlenül kell recept, csak felírta, hogy tudjuk, mit akar. Csakhogy! Csakhogy nem kellett vitatkozni, a patikus (aki egyébként zavarb aejtően hasonllított az egyik óvónénire) magától mondta, hogy olcsóbb, ha hagyjuk a receptet. Így aztán megspóroltam (kapaszkodjatok) majdnem 8 fontot. És a félreértések elkerülése végett: a 8 fontot receptre kiváltott gyógyszerenként kell fizetni, nem vásárlásonként. Bizonyos mennyiség felett lehet kevesebb, de alapvetően ennyi.
Most pedig elkezdem szedni a gyógyszeremet meg fújkálni a spraymet, aztán majd meglátjuk, kell-e tennem még egy látogatást Dr. Kutnernél (nem, persze, hogy nem így hívják, de hát hadd legyen már neki csinos house-os álneve)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése