Újra úton - avagy mit ér a közgazdász diploma?

Igen, tisztában vagyok vele, hogy alaposan eltűntem az utóbbi időben, de komolyan, jobb, hogy nem kiabáltam világgá a nyűgjeimet. Azzal még eldicsekedhettem volna, hogy az előző bejegyzésben emlegetett nyelvvizsgán 90% felett teljesítettem (igen, ezért kellett sírni, hogy nem tudok németül), meg hogy annyira ügyes voltam, hogy ötös szerepel a diplomámban, sőt, a Bölcsek Kövét is megkaptam rektor bácsitól.

Ezen kívül viszont csak sírtam volna, hogy nem kapok munkát, pedig nagyjából háromcsillió helyre jelentkeztem mindenre, ami csak kicsit is közgazdászos vagy csak kicsit is vendéglátós, és higgyétek el, az nem hiányzott volna senkinek. Én magam is idegrohamot kaptam a témától.

Most viszont újra eljött a blogolás ideje, már csak életjel funkcióban is, megint utazom ugyanis, ezúttal a másik irányba: Angliába. Au pair leszek, vagyis Mary Poppins, egy kétéves kisfiúra és egy négyéves kislányra fogok vigyázni, szállás, étkezés, zsebpénz. Nem, nem kifejezetten vendéglátós munka. Nem, nem is igényel diplomát. De a családnak segítségre van szüksége, nekem meg munkára, úgyhogy elvállaltam, aztán majd látjuk, mi lesz.

Kéretik nem feltenni az "és mit szólt hozzá XY?", és "nem félsz?", és "mi lesz Lujóval?" jellegű kérdéseket, agyaltam rajtuk én is épp eleget, de ennél okosabbat most nem tudok tenni, mert ha nem megyek, akkor meg én tehetnék fel kérdéseket, például: "és mi lesz a diákhitel-törlesztéssel?", "meddig tartassam még el magam?", "inkább tespedjek tovább, és őrüljek bele végleg?", és a többi, és a többi. Van ez is olyan jó munka, mint akármi más, a nomád részem biztos imádni fogja, a gyerekekkel mindig általában kijövök... szóval, miért ne?

Elég hirtelen zajlott le az egész egyébként, szerintem még nincs két hete, hogy tudomást szereztem a dologról, és szerdán már indulok is. Már az indulás is élmény lesz, akkor repülök majd először :)