A cím picit félrevezető lehet, nem az angol konyha rejtelmeiről lesz ugyanis szó. Mivel ez egy magyar család, többé-kevésbé magyarul eszünk, különösen most, a Mama távozása utáni kajahalmokon élve. Tapasztaltam viszont egy-két érdekes dolgot, amiről érdemes írni.
Első meglepetés: szendvics a Lutonon, a Marks & Spencer Simply Foodból. Alapjáraton nem bízom az előre csomagolt szendvicsekben, szottyadtak szoktak lenni, és alig van bennük valami, hogy a száraz zsemléről/kifliről ne is beszéljek. Ott viszont nagyon éhesek voltunk, és még sok volt hátra a hazaútból, és ezek nem is néztek ki olyan borzasztóan. Én egy három minizsemléből álló csomagot választottam, teljes kiőrlésű, magos zsemléket különböző töltelékkel. Az elsőben, amit megettem, füstölt szardíniát, majonézes tojássalátát és friss spenótlevelet találtam, a másodikban paradicsomot, mozzarellát és friss bazsalikomot, a harmadikban csirkemellet fűszeres szötyiben, emlékeim szerint szintén spenóttal. És mindez nem csak jól hangzik, jó is volt! Szinte sajnálom, hogy nem tettem el a karton alátétet, amin felsorolták az összetevőket (olyan részletesen, hogy olyat még nem láttam).
Második meglepetés: pékáru. Korfun fagyasztott félkészből sütött kenyereket, bagetteket és zsemléket ettünk, és máshol (mármint Lengyelországban és Svájcban) sem voltam elájulva a kenyerektől. Itt viszont...! Amit mi itthon eszünk, a Birds' nevű pékségból származik, és mind isteni finom, a teljes kiőrlésű kifli/zsemle, a sajtos zsemle, a sokmagvas kenyér és a mazsolás kalácsszerűség is. A kenyér kivételével egyébként nem darabonként, hanem négyesével-ötösével, előre zacskózva árulják őket.
A harmadik, ami talán még a jó szendvicsnél is nagyobb: a Tesco-termékek. Tegye fel a kezét, akinek (kevés kivétellel, mint mondjuk a ropi) nem silány utánzatok jutnak eszébe! Nos, itt finomak. A gyümölcslében van rost, a lekvárban gyümölcs, a vaj tényleg vaj... számomra már-már felfoghatatlan a különbség.
És végül a negyedik, ami azért meglepetés, mert eddig majd' mindenki az ellenkezőjét állította: van tejföl és van túró is, bár utóbbiból csak valami sózott változat, és nyilván egyik sem teljesen ugyanolyan, mint az otthoni.
Ami már nem ért meglepetésként, mert nem is gondolkodtam rajta, de azóta megtudtam az Apukától: nem lehet jódozott sót kapni, az ecet pedig ehetetlen.
Ennyit az evésről és ennyit az első benyomásokról is, most már rendes helyzetjelentések következnek :)
2 megjegyzés:
A tejfölt mindenki megtalálja Greek Yoghurt néven, míg túró is van a Tesco-ban (Galashielsben natúr is, bár most próbaképp vettem egy egész jó ananászosat). A Tesco egyébként valóban jó itt, normálisak a termékeik, ami meg nem, azt lepasszolják a keleti blokkba.
A szendvicsekkel néha mi is elvagyunk, bár kicsit drágállom őket, így csak néha választjuk őket.
Végül pedig egy kis tipp: itt is van Boci Napolini, csak Nestlé Princessa néven fut, és a boltok lengyel részlegén lehet megtalálni.
Tejföl gyanánt mi a soured cream fedőnevű cuccot esszük :) A szendvicsek egyébként tényleg jó drágák voltak, gondolom, az, hogy reptéri üzlet volt, még pluszban is dobott az árukon, de legalább nem szúrták ki a szemem két szelet szalámival meg egy fonnyadt salátalevéllel ;)
A tippet pedig elraktározom, jól jöhet nehezebb időkben :) (bár apuka rettentő édesszájú, úgyhogy édességben nincs hiány - ma például alig tudta beszuszakolni az új jégkrémszállítmányt a régiek mellé)
Megjegyzés küldése