Tegnap elmentünk a Tündérkeresztanyához (az angolférjeshez), hogy segítsen összerakni a szerződésemet. Nem véletlen a fedőnév, azzal indított, hogy az ő házi törvényük szerint náluk mindenki otthon érzi magát, aztán rögtön kávéval kínált, és mire kész lett a szerződés, már két könyvet is kaptam tőle kölcsön azzal az indoklással, hogy ha a Csodaidők tetszett, szerinte ez a sorozat is fog, ideadja próbaképp az első két részt. És megismerkedtem a kutyájával is. Az Apuka és a Kisasszony előre megmondták, hogy nagy, de hogy ennyire, azt nem, komolyan mondom, ekkora kutyát én még életemben nem láttam. Mint egy oroszlán, nagyjából. Ültem a fotelben, és jóformán egyvonalban volt a fejünk, amikor odajött. Ettől persze rögtön haverok lettünk, kutyával én még nem voltam rosszban, és ő sem tűnt vérszomjasnak (kellemetlen lenne, ha az lenne). :)
Szintén tegnap nagy sikerélmény ért, mert jött a Weekly Nanny, aki hetente-kéthetente elviszi kicsit a Kisasszonyt, és aki az első született angol, aki megdicsérte a nyelvtudásomat.
Ami kevésbé pozitív, hogy mire a Kis Herceg jobban lett, én lettem taknyos, de én legalább nem hisztizem egész nap, csak a zsepikészletet pusztítom rendületlenül :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése