Nem a Margit-szigetről van szó, mivel még mindig külhonban "tengetem" napjaim, hanem Vidosról, egy Korfuhoz közeli, annál jóval kisebb szigetről, ahová a görög felszolgálóval, Dorával, Krisszel, Laurával és Vazullal látogattam el az ősz első napján. Mi persze semmit sem vettünk észre abból, hogy ősz van - az idő épp annyira alkalmas volt pancsolásra, mint addig.
Vidost nem a csilivili ólinklúzívosoknak találták ki, hanem azoknak, akik remekül el tudnak szórakozni jéghideg koktélok, pincérek és animátorok nélkül is, mindössze törölközőt, némi élelmet-itókát, egy pakli kártyát és egy búvárszemüveget magukkal hurcolva. Dora elmondása szerint a szigeten egész nyáron gyerekek táboroznak, korfuiak és Görögország más részeiről érkezettek is. A partot nem aranyszínű homok, hanem durva kavics borítja, felszereltsége néhány vécéfülkéből, öltözőkabinból és tusolóból áll, és senki sem szalad oda az emberhez, hogy megkérdezze, hozhat-e valamit inni. Ami az innivalót illeti, az ember maga sem mehet oda senkihez, azt issza, amit hozott magával, és kész.
És nekem épp ezért tetszett.
Meg sok minden másért is. Íme a lista:
A szigetet hajóval lehet megközelíteni, én pedig, mint minden jó gyerek, aki Verne-könyveken nőtt fel, imádom a hajókat (bár nem értek hozzájuk), és imádok hajókázni. A visszaút különösen nagy élmény volt, épp lemenőben volt a nap, egyik oldalon Vidos, a másikon Korfu, a hőmérséklet már elviselhető, a látvány mesébe illő... Nyilván éppen erről nincs képem, de lesz majd hasonló egy másik bejegyzésben, amit szándékom szerint ma szintén bepótlok. E bejegyzés képei egyébként egytől egyig Dorától származnak, mivel én elfelejtettem fényképezőgépet vinni.
A kilátás a partról hosszas sóhajtozásra késztette a csapatot, merthogy Korfut kívülről is érdemes nézegetni.
Az állatvilág cseppet sem zavartatja magát az emberek közelségétől, a nyulak és fácánok olyan természetességgel rohangálnak a strandolók között, hogy meg sem lepődtem volna, ha valamelyikük fürdőruhát húz, és a tengerbe veti magát. Olyan gyakran mutogattunk mindenfelé "nyusziiiiii"-t kiáltva, hogy a nap végére Dora is eltanulta tőlünk, és hasonlóképp üdvözölte a nagyfülűeket.
Volt az állatvilágnak egy kellemetlenebb csoportja is: a darazsak. Mindenhol ott voltak, ránk ültek, és hármunkat meg is csíptek minden különösebb ok nélkül. Allergiások tehát vagy kerüljék a helyet, vagy sok-sok kalciummal felszerelkezve jöjjenek...
Mi nem vagyunk ólinklúzívok, úgyhogy ennyi szépség meg a többiek társasága bőven elég volt, hogy jól érezzük magunkat :) A darázscsípések meg... egyikünk sem allergiás, úgyhogy katonadolog, már nem is látszik :)
Vidost nem a csilivili ólinklúzívosoknak találták ki, hanem azoknak, akik remekül el tudnak szórakozni jéghideg koktélok, pincérek és animátorok nélkül is, mindössze törölközőt, némi élelmet-itókát, egy pakli kártyát és egy búvárszemüveget magukkal hurcolva. Dora elmondása szerint a szigeten egész nyáron gyerekek táboroznak, korfuiak és Görögország más részeiről érkezettek is. A partot nem aranyszínű homok, hanem durva kavics borítja, felszereltsége néhány vécéfülkéből, öltözőkabinból és tusolóból áll, és senki sem szalad oda az emberhez, hogy megkérdezze, hozhat-e valamit inni. Ami az innivalót illeti, az ember maga sem mehet oda senkihez, azt issza, amit hozott magával, és kész.
És nekem épp ezért tetszett.
Meg sok minden másért is. Íme a lista:
A szigetet hajóval lehet megközelíteni, én pedig, mint minden jó gyerek, aki Verne-könyveken nőtt fel, imádom a hajókat (bár nem értek hozzájuk), és imádok hajókázni. A visszaút különösen nagy élmény volt, épp lemenőben volt a nap, egyik oldalon Vidos, a másikon Korfu, a hőmérséklet már elviselhető, a látvány mesébe illő... Nyilván éppen erről nincs képem, de lesz majd hasonló egy másik bejegyzésben, amit szándékom szerint ma szintén bepótlok. E bejegyzés képei egyébként egytől egyig Dorától származnak, mivel én elfelejtettem fényképezőgépet vinni.
 | ||
| Lányok a hajón: Dora, Krisz, én, Laura |
Az állatvilág cseppet sem zavartatja magát az emberek közelségétől, a nyulak és fácánok olyan természetességgel rohangálnak a strandolók között, hogy meg sem lepődtem volna, ha valamelyikük fürdőruhát húz, és a tengerbe veti magát. Olyan gyakran mutogattunk mindenfelé "nyusziiiiii"-t kiáltva, hogy a nap végére Dora is eltanulta tőlünk, és hasonlóképp üdvözölte a nagyfülűeket.
Volt az állatvilágnak egy kellemetlenebb csoportja is: a darazsak. Mindenhol ott voltak, ránk ültek, és hármunkat meg is csíptek minden különösebb ok nélkül. Allergiások tehát vagy kerüljék a helyet, vagy sok-sok kalciummal felszerelkezve jöjjenek...
Mi nem vagyunk ólinklúzívok, úgyhogy ennyi szépség meg a többiek társasága bőven elég volt, hogy jól érezzük magunkat :) A darázscsípések meg... egyikünk sem allergiás, úgyhogy katonadolog, már nem is látszik :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése