Jó régóta készülök már írni, rágják is a fülem többen, hogy haladjak... hát nosza, ma megpróbálom ;)
Görögország bányászbéka alatti helyzete nem kerülte el Korfut és a Louis hoteleket sem, a mi görögjeink is sztrájkot hirdettek szerdára. Ennek egyenes következménye az volt, hogy szinte csak a gyakornokok dolgoztak, plusz pár buzgó helyi. A felszolgálók nagy része már kedden benn aludt a hotelben, hogy bármikor szükség van rájuk, fel tudják őket kelteni - ébresztették is őket valamikor reggel negyed 7 körül, és tizenegynéhány órát dolgoztak mind, a szabadnaposok is, mert vesztükre megkérdezték Yianist, maradjanak-e. Én is kérdeztem Pavlost, de ő azt mondta, nem-nem, szabadnapom van, menjek hazafele ebéd után. Ekkor láttam leginkább, hogy megérdemelte a köpenyére hímzett "Executive Chef" feliratot, hihetetlen, milyen jól kézben tartotta a főzést plusz a reggeliztetést az étteremben plusz a pool bart (a büfét a medencénél), miközben nem volt más segítsége, mint egy szem gyakornok a hidegkonyhán és két-három karbantartó, akiket be tudott állítani souvlakit sütni vagy mosogatni. Délutánra már berángatta Spirót (aki egyébként szintén szabadnapos volt), meg volt két gyakornoka is (plusz egy a hidegkonyhán, Meritával), de a délelőttért tényleg le a kalappal előtte. Meg mindenki más előtt is, aki végigcsinálta azt a napot.
Ebben a témában melegen ajánlom Vazul bejegyzését, mivel ő dolgozott, tehát többet látott az akcióból, mint én, másrészt kacagtatóan írta meg az egyébként is kacagtató helyzetet.
A dayoffjaimmal ezen a héten nem kezdtem gyakorlatilag semmit, lusta dög voltam, és csak mostam meg olvasgattam egész nap. Tudom, tudom, azzal az elhatározással jöttem ki, hogy nem ülök majd a fenekemen, ha szabadnapos leszek, de most jól esett tenni a semmit... néha nekem is kell passzív pihenés, na... :)
Munka: a héten visszajön az állandó hidegkonyhás, úgyhogy most már végig délutános-melegkonyhás leszek, örült is Spiro, amikor meglátott tegnap. Meg én is neki. Ami kevésbé jó hír, hogy megértettem, miért hordanak csuklószorítót a szakácsok. Valami bekattant a csuklómban, és most fáj, és ha egy bizonyos szögben tartom, elzsibbad az egész kézfejem. A szerdai dayoff Vazullal közös vásárlással fog telni, és be fogok ruházni egy csuklószorítóra, meg vizesruházom, meg pihentetem, amikor hagyják, meg ilyenek, aztán majdcsak lesz valami. Legfeljebb balkezessé változom, ha semmi más nem működik, és a jobb pont kipiheni magát, mire a bal elfárad.
Most már kezdenek sokan lenni a szállodában, ma 541 emberre főztük a vacsit, és már egy órával a teljes zárás előtt az utolsó adag sertéshusit és az utolsó rizst tettem ki a büfépultba. Kostas majdnem szörnyethalt, mi Flórával dettó, de valahogy mégiscsak túléltük. Úgy tűnik, ideje átállni a nagyobb kajaadagokra... közeleg a főszezon főszezonja.
Görögország bányászbéka alatti helyzete nem kerülte el Korfut és a Louis hoteleket sem, a mi görögjeink is sztrájkot hirdettek szerdára. Ennek egyenes következménye az volt, hogy szinte csak a gyakornokok dolgoztak, plusz pár buzgó helyi. A felszolgálók nagy része már kedden benn aludt a hotelben, hogy bármikor szükség van rájuk, fel tudják őket kelteni - ébresztették is őket valamikor reggel negyed 7 körül, és tizenegynéhány órát dolgoztak mind, a szabadnaposok is, mert vesztükre megkérdezték Yianist, maradjanak-e. Én is kérdeztem Pavlost, de ő azt mondta, nem-nem, szabadnapom van, menjek hazafele ebéd után. Ekkor láttam leginkább, hogy megérdemelte a köpenyére hímzett "Executive Chef" feliratot, hihetetlen, milyen jól kézben tartotta a főzést plusz a reggeliztetést az étteremben plusz a pool bart (a büfét a medencénél), miközben nem volt más segítsége, mint egy szem gyakornok a hidegkonyhán és két-három karbantartó, akiket be tudott állítani souvlakit sütni vagy mosogatni. Délutánra már berángatta Spirót (aki egyébként szintén szabadnapos volt), meg volt két gyakornoka is (plusz egy a hidegkonyhán, Meritával), de a délelőttért tényleg le a kalappal előtte. Meg mindenki más előtt is, aki végigcsinálta azt a napot.
Ebben a témában melegen ajánlom Vazul bejegyzését, mivel ő dolgozott, tehát többet látott az akcióból, mint én, másrészt kacagtatóan írta meg az egyébként is kacagtató helyzetet.
A dayoffjaimmal ezen a héten nem kezdtem gyakorlatilag semmit, lusta dög voltam, és csak mostam meg olvasgattam egész nap. Tudom, tudom, azzal az elhatározással jöttem ki, hogy nem ülök majd a fenekemen, ha szabadnapos leszek, de most jól esett tenni a semmit... néha nekem is kell passzív pihenés, na... :)
Munka: a héten visszajön az állandó hidegkonyhás, úgyhogy most már végig délutános-melegkonyhás leszek, örült is Spiro, amikor meglátott tegnap. Meg én is neki. Ami kevésbé jó hír, hogy megértettem, miért hordanak csuklószorítót a szakácsok. Valami bekattant a csuklómban, és most fáj, és ha egy bizonyos szögben tartom, elzsibbad az egész kézfejem. A szerdai dayoff Vazullal közös vásárlással fog telni, és be fogok ruházni egy csuklószorítóra, meg vizesruházom, meg pihentetem, amikor hagyják, meg ilyenek, aztán majdcsak lesz valami. Legfeljebb balkezessé változom, ha semmi más nem működik, és a jobb pont kipiheni magát, mire a bal elfárad.
Most már kezdenek sokan lenni a szállodában, ma 541 emberre főztük a vacsit, és már egy órával a teljes zárás előtt az utolsó adag sertéshusit és az utolsó rizst tettem ki a büfépultba. Kostas majdnem szörnyethalt, mi Flórával dettó, de valahogy mégiscsak túléltük. Úgy tűnik, ideje átállni a nagyobb kajaadagokra... közeleg a főszezon főszezonja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése