Tegnapra ígértem ezt a bejegyzést, tudom, de ma írom meg, és pont. Úgy egyébként nem sok mindenről tudok beszámolni. Megostromoltuk az erődöt, és láttuk, hogy biztos szép, ám egyelőre görög kézen maradt, mivel épp zárásra érkeztünk (látod, Csabi, mondtam én, hogy menjünk a korábbi busszal). Azért teszek ide egy képet, hogy látsszon, miről maradtunk le.
Itt kellett volna bemenni:
...és második világháborús emlékművet, ami pont olyan semmitmondó, mint az ilyen jellegű emlékművek általában...
...és végignéztük a sok giccset és kevésbégiccset, amit az árusok kínálnak errefelé, eközben egyébként megtaláltuk a Szent Szpiridon-templomot is, ahová augusztusban még el kell mennem, ha Pavlos lesz szíves szabadnapot adni a körmenet napjára...
...és láttunk még sok szépet, de már ennyi kép is sok egy bejegyzésbe, úgyhogy már csak a fagyimat mutatom meg, hogy még egy kicsit jobban irigykedjetek. Csoki-, vanília- és kávéfagyi, tejszínhab, csokiöntet, az ember több kilót hízik már csak attól, hogy ránéz. De sebaj, úgyis fogytam már egy csomót, mióta itt vagyok, leesik rólam az összes nadrágom.
Itt kellett volna bemenni:
Ez egy híg egyébként, abból a fajtából, amin mi még nem mentünk át.
Fájdalmunkban elindultunk sétálni Corfu Town keskeny utcácskáin és tágas terein, és csuda dolgokat láttunk. Volt például egy zenepavilon, ami kedves szülővárosomban talán sose lesz...
...és végignéztük a sok giccset és kevésbégiccset, amit az árusok kínálnak errefelé, eközben egyébként megtaláltuk a Szent Szpiridon-templomot is, ahová augusztusban még el kell mennem, ha Pavlos lesz szíves szabadnapot adni a körmenet napjára...
...és láttunk még sok szépet, de már ennyi kép is sok egy bejegyzésbe, úgyhogy már csak a fagyimat mutatom meg, hogy még egy kicsit jobban irigykedjetek. Csoki-, vanília- és kávéfagyi, tejszínhab, csokiöntet, az ember több kilót hízik már csak attól, hogy ránéz. De sebaj, úgyis fogytam már egy csomót, mióta itt vagyok, leesik rólam az összes nadrágom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése