A tegnapi napot azzal tettem emlékezetessé, hogy ráhoztam a szívbajt a délutáni konyhásokra. Épp Flórának akartam odavinni a vajat (pontosabban: felerészt vajból, felerészt olajból álló keveréket), amit a párolt zöldségekre szoktunk locsolni, amikor elcsúsztam, és magamra öntöttem az egészet. A kotla valószínűleg később esett le, mint én, ugyanis a vajas undormányból még a hajamra is jutott, a köpenyemről nem is beszélve - az teljesen elázott. Spiróval ugyanazt az egy szót - fuck - találtuk meg a helyzet jellemzésére, majd ő azonnali hatállyal elküldött átöltözni. Ez ügyben viszont nemigen tehettem semmit, mivel nem volt másik ruhám kéznél, de a főnök úr ezt is megoldotta, ideadta a saját tartalék köpenyét azzal, hogy azt már ne koszoljam össze, legyek szíves. Jó kislány voltam, a patyolatköpeny patyolat maradt, sőt, még ki is mostam neki tegnap, hadd örüljön. Majd ma vacsinál visszakapja.
A tiszta ruha egyvalamin nem segített: az én állapotomon. Mielőtt valaki Meritához hasonlóan halálra ijedne, elárulom: kutya bajom. A vajtól viszont nehéz pusztán hideg víz, kézmosásra kitalált szappan és papírtörlő segítségével megszabadulni, a hajmosás gondolata meg egyenesen nevetségesen hat, amikor egy görög szakács vár az ember visszatérésére, úgyhogy bár vizuálisan nem hatottam vajasnak, a vacsora alatt gyakorlatilag vajat izzadtam, a papírsapkámon pedig helyes kis foltok alakultak ki ott, ahol a szerencsétlenül járt hajrészekkel érintkezett. Évek óta nem esett olyan jól hajmosás, mint amikor este hazaértem...
A mai nap kevésbé alakult katasztrofálisan, Vazullal letudtuk a megbeszélt vásárlást, találtam csuklószorítót is, új sarut is ahelyett, aminek lemállott a talpa, pedig alig több, mint egy hónapja vettem. A szombati szabadnapunkon megint együtt mászkálunk majd, igaz, kicsit messzebb: Sidariba megyünk, ahol, ha minden jól megy (és miért ne menne), még Jekával is találkozunk. Ehhez el kellett cserélnem a holnapi szabadnapomat Flóra szombatjára, de Pavlosnak nem volt ellenvetése, megköszönte, hogy szóltunk, és mehettünk Isten hírével. Így tehát holnap meló, de szombaton vár Sidari...
A tiszta ruha egyvalamin nem segített: az én állapotomon. Mielőtt valaki Meritához hasonlóan halálra ijedne, elárulom: kutya bajom. A vajtól viszont nehéz pusztán hideg víz, kézmosásra kitalált szappan és papírtörlő segítségével megszabadulni, a hajmosás gondolata meg egyenesen nevetségesen hat, amikor egy görög szakács vár az ember visszatérésére, úgyhogy bár vizuálisan nem hatottam vajasnak, a vacsora alatt gyakorlatilag vajat izzadtam, a papírsapkámon pedig helyes kis foltok alakultak ki ott, ahol a szerencsétlenül járt hajrészekkel érintkezett. Évek óta nem esett olyan jól hajmosás, mint amikor este hazaértem...
A mai nap kevésbé alakult katasztrofálisan, Vazullal letudtuk a megbeszélt vásárlást, találtam csuklószorítót is, új sarut is ahelyett, aminek lemállott a talpa, pedig alig több, mint egy hónapja vettem. A szombati szabadnapunkon megint együtt mászkálunk majd, igaz, kicsit messzebb: Sidariba megyünk, ahol, ha minden jól megy (és miért ne menne), még Jekával is találkozunk. Ehhez el kellett cserélnem a holnapi szabadnapomat Flóra szombatjára, de Pavlosnak nem volt ellenvetése, megköszönte, hogy szóltunk, és mehettünk Isten hírével. Így tehát holnap meló, de szombaton vár Sidari...
2 megjegyzés:
Szia! Végre jó hírek! Mármint nem az esésed, bár szívesen ott lettem volna hogy felvegyem és pár százszor visszapörgetve lassítva megnézzem újra és újra ::D. Jekával tuti találkoztok, majd jó sokszor felhívom rá a figyelmét, hogy mentek. Ám ma költöznek az új szállásra át. Szóval igen nagy az esély arra, hogy többet lesz internetközelbe. Jó melózást szombatig, aztán meg csak vigyázz magadra, nehogy valami bajod essen! További szép napot!
Megjegyzés küldése