A Louis hotelekben all inclusive ellátást kapnak a mélyen tisztelt vendégek, amiben biztos az is benne foglaltatik, hogy nyugodtan a személyzet idegeire mehetnek. Komolyan mondom, kezdem megérteni, miért mondják, hogy a vendéglátásban a vendég a legzavaróbb zavaró tényező. Folyton összekutyulják a szervizeszközöket, átpakolják őket másik kajába, némelyiket el is tüntetik, hogy meg se találjam többet. Vagy ott van a mai kedvenc: a nő, aki visszaejtette a tükörtojást, aztán mindent összekent a sárgájával, mire összekaparta valahogy, mi meg Jorgosszal takaríthattunk után (Jorgosszal reggeliztetek tegnap óta, mert újabban már reggel járok). És hogy mennyit esznek, úristen... mondjuk én csak azt látom, mennyit szednek ki, arról a felszolgálók tudnának beszámolni, mennyit esznek meg belőle... kéretik kommentelni, ha olvassák.
De nem csak ezért ól inklúzív a bejegyzés címe, hanem azért is, mert lesz benne mindenféle.
A melóról: most már kezdek benne tényleg lubickolni, lassacskán ráérzek a napi rutinra, megjegyezgetem a neveket, megtanulgatom, mi hol van, satöbbi, satöbbi. Ha így megy tovább, kiabálni is megtanulok, azt a csodát képzeljétek csak el!
A költözéssel kapcsolatban annyit tudunk, hogy Zoli egy kis csellel már átkuncsorogta magát, plusz Yianis szerint nekem kéne még mennem, mert én kitchen staff lévén nem dolgozom osztott műszakban, mint a felszolgálók, így aztán nekem nem lenne gáz a buszozás. Úgy viszont, hogy a többiek (mármint Kriszti, Vazul meg Csabi) nem jönnek, nem sok kedvem van az egészhez, mert ezzel úgysem leszünk előrébb, meg hát amúgy nem rossz ám itt. Alig reménykedem, de azért még megpróbálom meggyőzni Yianist, hogy ne küldjön el innen (vajon ha sírva fakadok, az segít?).
Lezárva az ól inklúzív vegyes felvágottat, az élet még mindig szép Korfun, és reméljük, nem is fog elromlani mostanában.
2 megjegyzés:
Kiegészítendő a blog egyik feltevését, az üdvösséghez vezető úton már egy aprócska faktor, hogy Yiannis bácsi megengedte, legalizálta Emese ittlétét... Viszont már kevésbé kacagásra ingerlő a tény, hogy a kedves szőröstalpú keleti szomszédjaink két gyönyörű példánya szívózik és üzeneteket írosgat nekünk... Ez még nem lépte át az ingerküszöbünket, bár ez saját vélemény... But thisnoall... A kedves vendégek, - főleg az ún. fejlett országból érkezők - nemcsak, hogy összekutyulják az evőeszközöket, hanem az asztalon és annak ötméteres körzetében szanaszét hagyják a morzsát és a végigcsöpögtetik a szószokat... Jah és a felét rendszerint a tányéron hagyják az ételnek, ami nemhogy egy keshedt afrikai osztálynak elég lenne, de egy egész régiónak! Én, mint felszolgáló/waiter mondom ezt, szóval kurz und gut: ól inkluzív!
Mint harcedzett felszolgáló mondom: nem eszik meg. Mint harcedzett felszolgáló mondja: kapjá -CENZÚRÁZVA-
Megjegyzés küldése