2012. június 7., csütörtök

Költözés

Csabi volt szves lelőni a bejegyzés eredeti mondanivalóját: nem költözöm Gouviába. De azt nem írta le, milyen hihetetlen érvelő- és vitázótehetség kellett ahhoz, hogy ezt elérjem. A párbeszéd köztem és Yianis (a menedzser, aki a dolgaink nagy részét intézi) között a következőképpen zajlott (szó szerint idézem, mert kiváló a memóriám, akárki megmondhassa):

Yianis: When do you want to move to Gouvia?
Én: Do I have to go?
Yianis: You don't want?
Én: I'd rather stay if I can.
Yianis: Dakhszi. Ok.

Nem szó szerint, de legalább magyarul:

Yianis: Mikor akarsz Gouviába költözni?
Én: Muszáj mennem?
Yianis: Nem akarsz?
Én: Inkább maradnék, ha lehet.
Yianis: Dakhszi. Oké.

Így tehát maradok, viszont Krisztivel együtt átköltöztem (azaz én már átköltöztem, ő meg csak fél óra múlva végez a melóban, úgyhogy lehet, hogy nem is tud az egészről) a szomszéd szobába, ami sokkal nagyobb, mint az előző, van külön ágyunk (eddig franciaágyban aludtunk), éééééés még netünk is van, nem kell kiülnünk a varázsasztalhoz, ha nem akarunk szocializálódni. Érdekessé teszi a dolgot, hogy a belső szobánk mögött van egy terasz? udvar? ahova a miénken kívül még két szoba ajtaja nyílik, egész pontosan Vazuléké és Zsófiéké (Zsófi még eddig nem szerepelt, viszont itt lakik, animátorkodik a hotelben, és sokkal jobban szeretjük, mint szőröstalpú szobatársait). Majd beszélgetünk az ajtóban-ablakban, mint a vénasszonyok ;)

Ezen kívül nincsenek nagy események, még bulizni se voltam tegnap a többiekkel, mert ma még dolgoznom kellett 8-kor. Ma már mehetnék, holnap már day-offom van, azaz hogy szabadnapos vagyok, de ma meg nem megy senki más. C'est la vie, görögül még nem tudom.

***

Ui.: A kacsóim egész szépen gyógyulnak, talán nem is fognak már leszáradni. Tegnap Costasnak feltűnt az égett sebem, megkérdezte, mit csináltam vele, aztán azt mondta, ha legközelebb megégetem magam, tegyek rá először jeget (úgy egy percig), aztán sót, és oké lesz. Elképzeltem, hogy az mennyire fájhat, és biztos hülye fejet vágtam, mert kacarászott egy sort, és elmondta vagy kétszer-háromszor, hogy trust me. Szakács létére párszor már biztos megégette magát, még az is lehet, hogy tényleg működik a dolog :P

1 megjegyzés:

Molnár Krisztina írta...

Pedig, hogy izgultunk érted, hogy ne költözz el.Ha ezt tudtuk volna nem agyaltunk volna rajta annyit!:D