Ha valamikor, hát ilyenkor (túl) sok minden történik, és ha az ember mindenkivel egyformán jó fej akar lenni, előfordulhat, hogy hat nap alatt háromszor is karácsonyi vásárban találja magát. Mint én. Két gyerekkel, rochestertelenül, mert ő vagy dolgozott, vagy épp kialudta az éjszakai műszakot.
Az első a városi volt a Market Streeten, még november végén. Jó korán mentünk (korán alatt reggel 10 órát értek, ami csak azért korán, mert akkor kezdődött az egész), hogy ne maradjunk le a Leicestershire Co-op Bandről - akikről kár is lett volna lemaradni - és az Ashby Music Schoolból összeterelt gyerekekről - akiket akár ki is hagyhattunk volna, de ne legyek már undok.
Az első a városi volt a Market Streeten, még november végén. Jó korán mentünk (korán alatt reggel 10 órát értek, ami csak azért korán, mert akkor kezdődött az egész), hogy ne maradjunk le a Leicestershire Co-op Bandről - akikről kár is lett volna lemaradni - és az Ashby Music Schoolból összeterelt gyerekekről - akiket akár ki is hagyhattunk volna, de ne legyek már undok.
Maga a vásár inkább volt gasztronómiai, mint karácsonyi vásár, a kötelező forróitalos (ó, az a hot cider) mellett voltak lekvárosok, pástétomosok, pitések, kenyeresek, édességesek, minden, mi szem-szájnak ingere. Az egyik pitéstől vettünk is ebédre szarvasosat meg bölényeset, ki fog főzni a vásárból hazaérve? ;)
Na meg, el ne felejtsem, találkoztunk a Mikulással. A Kis Herceg komoly fejlődésen ment keresztül tavaly óta, amikor is üvöltve kapaszkodott a kabátomba, hogy oda ne rakjam arra a gyanús szánra a mellé a fura fazon mellé; most lelkesen, bár kissé azért megszeppenve odamászott.
Aztán volt egy az oviban is, igazán nagyon ovisoknak való időpontban: zárás után, este fél 7-től 8-ig. Szerencsére a karácsonyi lelkesedés elég volt, hogy a legtöbb gyereket életben és az elviselhetőség határain belül tartsa, de azért a hazafelé úton már volt nyávogás, hogy fáradtak - ami teljesen érthető, elvégre mire hazaértünk, normális rutin szerint már az esti mese vége felé kellett volna járnunk. Amúgy elvoltak, jól érezték magukat, az egyetlen igazán különleges dolog az volt, amikor mind kimentünk az udvarra, és a két legnagyobb csoport (fogjuk rá, hogy a középsősök és a nagyok, de mivel más a rendszer, igazán csak az eredeti preschool 1 és 2 fedi a dolgot) karácsonyi dalokat énekelt.
Végül aztán elmentünk az iskolaira is, mert hogy néz az ki, hogy oda már nem. Gyakorlatilag ugyanolyan volt, mint az ovis, sütik, édességek, tombola, egy kis kreatívkodás, semmi különös, de hát ezek ketten még harmadjára is tudták élvezni, úgyhogy végül is nem baj, hogy ott voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése