(Néha rádöbbenek, hogy olyan régen vagyok már itt, hogy vannak évente ismétlődő események, amik már nem jelentenek újdonságot.)
Az idei Poppy Appeal sokkal kellemesebb élmény volt, mint a tavalyi, és gondolkoztam egy darabig, hogy vajon miért. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert a tavalyi pasas "konferálószövege" már-már háborús propagandának hangzott időnként, és kellemetlenül érintett, hogy az én országom en bloc gonosz. Idén viszont Adrian konferált, és persze, sorolt számokat meg történelmi tényeket, de a hősökre való emlékezésen volt a hangsúly, nem a háborún, ellenségeskedésen, nyírjuk-ki-a-másikat mentalitáson.
A hangverseny felépítése is más volt egy kicsit - nem keveredtek annyira a dudás meg a zenekari számok, mint tavaly, hanem gyakorlatilag elfeleztük a műsort - mindkét félidőt közös számmal kezdtük és zártuk, de ezen kívül a Seaforth Highlandersé volt az első félidő (míg mi a church hallban teáztunk), a miénk pedig a második. Adrian az angliai csata 75. évfordulójára alapozta a műsort, így leginkább ahhoz és a légierőhöz kapcsolódó darabokat játszottunk.
És nem is csak én éreztem magam jobban, mint tavaly - alighanem a közönség is, legalábbis úgy tippelem, hogy nem azért sírtak, mert annyira rosszak voltunk ;)
Az idei Poppy Appeal sokkal kellemesebb élmény volt, mint a tavalyi, és gondolkoztam egy darabig, hogy vajon miért. Aztán arra jutottam, hogy azért, mert a tavalyi pasas "konferálószövege" már-már háborús propagandának hangzott időnként, és kellemetlenül érintett, hogy az én országom en bloc gonosz. Idén viszont Adrian konferált, és persze, sorolt számokat meg történelmi tényeket, de a hősökre való emlékezésen volt a hangsúly, nem a háborún, ellenségeskedésen, nyírjuk-ki-a-másikat mentalitáson.
A hangverseny felépítése is más volt egy kicsit - nem keveredtek annyira a dudás meg a zenekari számok, mint tavaly, hanem gyakorlatilag elfeleztük a műsort - mindkét félidőt közös számmal kezdtük és zártuk, de ezen kívül a Seaforth Highlandersé volt az első félidő (míg mi a church hallban teáztunk), a miénk pedig a második. Adrian az angliai csata 75. évfordulójára alapozta a műsort, így leginkább ahhoz és a légierőhöz kapcsolódó darabokat játszottunk.
És nem is csak én éreztem magam jobban, mint tavaly - alighanem a közönség is, legalábbis úgy tippelem, hogy nem azért sírtak, mert annyira rosszak voltunk ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése