Hiánypótlás, első rész, amelyben kiderül, hogyan lettem szakács

Keresem a kifogásokat, hogy miért nem írtam, szólok, ha eszembe jut a megfelelő. Szóval, mi is történt velem, mióta nem dugtam ide a képem? Most jól ellopom Vazul ötletét, leírom, amit le kell, és beidőzítem, hogy ne egyszerre menjen ki az egész. Muhhahha.

A második májusi hazaruccanásom kicsit hosszabbra sikerült, hétvégi vizsgától hétvégi vizsgáig. Az első hétvégén volt a gyakorlat, ahová az utazástól elgyötörten, tökmindegyúgyismegbukom attitűddel érkeztem. Aztán valahogy csak lefőztem mindent, kisebb gikszerekkel - a padlizsánkrémet paradicsomosan csináltam majonézes helyett, a paradicsomlevesembe meg bele kellett szórnom fél tonna pirospaprikát, hogy legyen színe, végül végiglocsoltam két ujjamon a forró karamellt -, de lefőztem. Mégpedig a következőket:

Magyaros tételsorból:
Padlizsánkrém, zöldsalátával, pirítóssal
Harcsapaprikás, kapros túros csuszával
Mákos guba, erdei gyümölcs öntettel

Nemzetközi/korszerű tételsorból:
Zöldfűszeres paradicsomleves, sajt kockákkal
Baconos csirkemáj, steak burgonyával, vörösboros aszalt szilvával
Panna kotta, eper öntettel, karamell

Levezetésképp megnéztük Lujóval az új X-Men filmet, és mi, bárki bármit mond, imádtuk. Kedvcsinálónak:

Az otthon töltött hetet alighanem illett volna a szóbelire való felkészüléssel tölteni, nos, nyilvánvalóan én azt nem vittem túlzásba. Oké, teljesen hanyagoltam. Ennek ellenére alig mondhattam el valamit a tételemből, a fősuliról hozott mikrobiológiai tudásomból készült vázlat elég volt, hogy további időrablás nélkül majdnem maximális pontot kapjak. Nem, angolból sem buktam meg. (Meglepi!)

Önmagam teljes végkimerülésbe hajszolásának, az éjszakába nyúló tanulásnak, egész napos utazgatásnak, pánikolásnak az lett a vége, hogy mire észbe kaptam, már túl is voltam az egészen, és a bizonyítványomra vártam. És lássatok csodát: szakács lettem! És nem is csak éppenkettessel.