Múlt hétvégén itt volt a mama, úgyhogy volt egy kis változatosság az életünkben - az enyémben, bevallom, egy kis könnyebbség is, mert a gyerekek - nyilván - folyton rajta lógtak, ő meg - nyilván - azért jött, hogy ez így legyen, sőt, még főzni se engedett...
Pénteken volt a ballagás az oviban, ami magyar szemmel korainak tűnik, de mivel itt ötévesen kezdik az iskolát, itt nem korai. Mindenki tudja, hogy nem szeretem a ballagásokat, mert hangoztatom, ahányszor el kell mennem egyre, de ez nem olyan fehéring-feketenadrágos, tarisznyás, elnyújtott-depressziós énekléses, zombitempós körbemászkálós, unalmasbeszédes ballagás volt, hanem egy kifejezetten jópofa. A gyerekek már korábban készítettek pólókat az alkalomra, fehér pólókat, rajtuk az összes gyerek kéznyomával, és ugyanilyen volt az óvónéniken is (akiket kedvesen lenénizek, pedig aligha idősebbek nálam sokkal). Magát a hepajt egy kibérelt különteremben, vagy nevezzük nevén, diszkóban tartották. Amíg gyülekeztünk, volt zene, na meg egy csomó lufi, úgyhogy mire elkezdődött, a gyerekek jól kirohangálták magukat, és úgy-ahogy meg tudtak ülni a fenekükön a hivatalos rész alatt - amire nem jó a "hivatalos" szó, mert nem úgy kell elképzelni, hogy a főóvónéni kiállt, és elmondott valami szöveget, ami szörnyű erőltetetten hatott négy-ötévesekre vonatkoztatva. Nem-nem, azok az óvónénik beszéltek, akik eddig a gyerekekkel foglalkoztak, és nem elvont dolgokról. Minden egyes elballagó gyerekről mondtak pár mondatot, milyen, mit szeretnek benne, miért fog hiányozni, szóba került a szuperhősöktől a Frozen-dalokon át a bűbájos mosolyokig minden. Amikor ezzel végeztek, mindenkiről vetítettek az oviban készült képeket, mi meg jól elkacagtunk rajtuk.
Utána volt még zenés-táncos, sütievős mulatság, de a Kisasszony nagyon sokat gyalogolt már aznap, és kérte, hogy jöjjünk haza, mert fáradt. Az ajándékait azért még gyorsan megkapta az óvónéniktől: egy oklevelet, egy sütit, egy nagy pohár édességet, és, ami a legjobb, egy "könyvet", amiben szerepel az összes ovis társa, és mindegyikük mellett van egy pár mondatos szövegecske, amiben elmondják, kivel, mit szeretnek játszani, mit szeretnének csinálni az iskolában, és mik lesznek, ha nagyok lesznek. Az este fénypontja volt elolvasni ezeket a kis szösszeneteket, és látni, mennyi hercegnő és nindzsateknőc fog rohangálni a világban, amikor ezek a gyerkőcök felnőnek... :)
Pénteken volt a ballagás az oviban, ami magyar szemmel korainak tűnik, de mivel itt ötévesen kezdik az iskolát, itt nem korai. Mindenki tudja, hogy nem szeretem a ballagásokat, mert hangoztatom, ahányszor el kell mennem egyre, de ez nem olyan fehéring-feketenadrágos, tarisznyás, elnyújtott-depressziós énekléses, zombitempós körbemászkálós, unalmasbeszédes ballagás volt, hanem egy kifejezetten jópofa. A gyerekek már korábban készítettek pólókat az alkalomra, fehér pólókat, rajtuk az összes gyerek kéznyomával, és ugyanilyen volt az óvónéniken is (akiket kedvesen lenénizek, pedig aligha idősebbek nálam sokkal). Magát a hepajt egy kibérelt különteremben, vagy nevezzük nevén, diszkóban tartották. Amíg gyülekeztünk, volt zene, na meg egy csomó lufi, úgyhogy mire elkezdődött, a gyerekek jól kirohangálták magukat, és úgy-ahogy meg tudtak ülni a fenekükön a hivatalos rész alatt - amire nem jó a "hivatalos" szó, mert nem úgy kell elképzelni, hogy a főóvónéni kiállt, és elmondott valami szöveget, ami szörnyű erőltetetten hatott négy-ötévesekre vonatkoztatva. Nem-nem, azok az óvónénik beszéltek, akik eddig a gyerekekkel foglalkoztak, és nem elvont dolgokról. Minden egyes elballagó gyerekről mondtak pár mondatot, milyen, mit szeretnek benne, miért fog hiányozni, szóba került a szuperhősöktől a Frozen-dalokon át a bűbájos mosolyokig minden. Amikor ezzel végeztek, mindenkiről vetítettek az oviban készült képeket, mi meg jól elkacagtunk rajtuk.
Utána volt még zenés-táncos, sütievős mulatság, de a Kisasszony nagyon sokat gyalogolt már aznap, és kérte, hogy jöjjünk haza, mert fáradt. Az ajándékait azért még gyorsan megkapta az óvónéniktől: egy oklevelet, egy sütit, egy nagy pohár édességet, és, ami a legjobb, egy "könyvet", amiben szerepel az összes ovis társa, és mindegyikük mellett van egy pár mondatos szövegecske, amiben elmondják, kivel, mit szeretnek játszani, mit szeretnének csinálni az iskolában, és mik lesznek, ha nagyok lesznek. Az este fénypontja volt elolvasni ezeket a kis szösszeneteket, és látni, mennyi hercegnő és nindzsateknőc fog rohangálni a világban, amikor ezek a gyerkőcök felnőnek... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése