Most már csak 20 nappal vagyok lemaradva (kivéve pár ezer éve halogatott gasztrós bejegyzést), a hangverseny október 11-én volt a St. Helen'sben, a régebbi anglikán templomban. Azt hittem, nagyobb is, mint a Holy Trinity, de nem, sőt, szerintem kisebb, bár a szemmértékem majdnem olyan rossz, mint az időhöz és a dátumokhoz való viszonyom. Az ok pedig, amiért éppen itt: jótékonysági koncert volt, a St Helen'snek gyűjtöttünk. Új WC-re.
Most nem volt olyan melegünk, mint Ibstockban, cserébe viszont majd' megfagytunk. Ibstockban még nagyon sajnáltuk a fiúkat zakóban-csokornyakkendőben, most sikerült elkapnom az alábbi párbeszédet:
- Hé, Alan, elkérhetem a zakódat?
- Már Nikkinek is megmondtam, hogy nem!
Hát ennyire. De mivel a hideget jobban bírom, mint a meleget, ezt még mindig könnyebben viseltem, mint az ibstocki gatyarohasztó hőséget, ráadásul a műsor is közelebb állt a kis szívemhez.
A hangverseny ettől még jól sikerült, tele volt a templom (Adrian szokásos e-mailje szerint úgy kétszázan préselődtek be), és sok-sok pozitív visszajelzést is kaptunk. Voltak azért gyenge pillanatok - a Danse Bacchanale például majdnem felborult, azóta is találgatom, a trombiták léptek be hamar vagy mi későn -, de mindig összeszedtük magunkat, ahogy valamirevaló zenekarhoz illik, az összhatás kifejezetten jó volt, és ahogy otthon sokszor hallottam már, amikor nem voltam magammal elégedett: a közönség nagy része úgysem vesz észre semmit (amíg nem történnek olyan látványos dolgok, mint amikor Ibstockban összecsuklott egy kottaállvány).
Megint kaptam pár képet Adriantől:
Most nem volt olyan melegünk, mint Ibstockban, cserébe viszont majd' megfagytunk. Ibstockban még nagyon sajnáltuk a fiúkat zakóban-csokornyakkendőben, most sikerült elkapnom az alábbi párbeszédet:
- Hé, Alan, elkérhetem a zakódat?
- Már Nikkinek is megmondtam, hogy nem!
Hát ennyire. De mivel a hideget jobban bírom, mint a meleget, ezt még mindig könnyebben viseltem, mint az ibstocki gatyarohasztó hőséget, ráadásul a műsor is közelebb állt a kis szívemhez.
A hangverseny ettől még jól sikerült, tele volt a templom (Adrian szokásos e-mailje szerint úgy kétszázan préselődtek be), és sok-sok pozitív visszajelzést is kaptunk. Voltak azért gyenge pillanatok - a Danse Bacchanale például majdnem felborult, azóta is találgatom, a trombiták léptek be hamar vagy mi későn -, de mindig összeszedtük magunkat, ahogy valamirevaló zenekarhoz illik, az összhatás kifejezetten jó volt, és ahogy otthon sokszor hallottam már, amikor nem voltam magammal elégedett: a közönség nagy része úgysem vesz észre semmit (amíg nem történnek olyan látványos dolgok, mint amikor Ibstockban összecsuklott egy kottaállvány).
Megint kaptam pár képet Adriantől:
 |
| Resting bitch face keeps you pretty - de legalább látjátok, hogy nézek ki mostanában |
 |
| Most már négyen :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése