Jelentem, megvan még, továbbá egészben, nagyjából. Csak kicsikét fáradt, megviselte az elmúlt közel egy hónap, és bár eldöntötte, hogy tudósít, és több bejegyzésnyi cucc van a fejében... nos, nagyon fáradt. Bizonyára ennek tudható be, hogy ez a bejegyzés péntek óta készül.
Pénteki kifogás: a Kisasszonynak hála nagyjából háromnegyed 6 óta ébren vagyok (semmi különös, csak be kellett takarni, aztán meg a jelek szerint úgy döntött, már nem álmos, és elkezdett fel-alá mászkálós, magyarázós szerepjátékot játszani saját magával, ahogy hétvégén is szokott, ha ő ébred fel először, én meg nem tudtam visszaaludni).
Szombati kifogás: éjjel nagyjából óránként felkeltettek.
Vasárnapi kifogás: az a rengeteg elhalasztott e-mail meg miegyéb...
Az elmúlt négy hét röviden: Apuka 12 órát dolgozik nappal, Apuka hazamegy Magyarországra ügyeket intézni, Apuka 12 órázik éjszaka, majd ugyanez még egyszer. De mind túléltük, és becsszóra, senki sem szenvedett maradandó károsodásokat. Szóval nem is panaszból mondom, csak kell egy jó kifogás, hogy miért nem írtam :P
Kezdjük a több bejegyzésnyi cucc útinapló részével, úgyis az a legérdekesebb, gondolom. Úgy alakult, hogy januárban kétszer is kijutottam Ashbyből, egyszer a stapletoni garden centre-be csizmát venni a Tündérkeresztanyával. Mer hát egy garden centre-ben nem csak kertészkedéshez való cuccot lehet kapni, a nagyobbakban legalábbis. Stapletonról mást nem tudok mondani, mert csak ezért mentünk, a vásárlás viszont sikerrel zárult: még tartott a karácsony utáni nagy leárazás, így elég jó áron sikerült beszereznem egy Pavers csizmát. A címke szerint 150 éve készítenek cipőket, remélhetőleg jóval a távol-keleti minőség felett (eddig úgy tűnik, igen). További nagy szerencsém volt, hogy egy viszonylag drága, de nagyon szép bőrcsizmába nem ment bele a lábam, és hogy 5 font alatt sikerült megvennem egy gyönyörűséges, amúgy 25 fontos kínai szakácskönyvet.
A következő alkalom már kirándulósabb jellegű volt. Úgy indult, hogy a Kéktündér írt egy SMS-t, hogy igyunk meg egy kávét, mert talán tud valakit, aki be tud szervezni zenekarba, és el akarja mesélni, hogy is van ez. A vége az lett, hogy nem csak a városból, hanem még a megyéből is kijutottam - átmentünk ugyanis Derbyshire-be.
Út közben Kéktündér elmesélte, hogy a rengeteg bezárt szénbánya helyére úgy 15 éve kezdtek el fákat ültetni, amik mostanában már kezdenek kinézni valahogy. Ezt hívják New National Forestnek, vagyis Új Nemzeti Erdőnek, aki vet egy pillantást a térképre, láthatja, hogy Ashby ennek a kellős közepén van.
Az első állomás Calke Abbey volt. Staunton Haroldhoz hasonlóan magánbirtokként kezdte pályafutását, de a tulajdonosok nem bírták tovább finanszírozni, így átvette a nemzeti emlékeket fenntartó szervezet, a National Trust. Kéktündér szerint a parknál nincs jobb hely egy sétára vagy piknikre (amiben egy pillanatra sem kételkedem, meseszép lehet nyáron), a házban pedig az a különösen izgalmas, hogy nem múzeumosan, hanem életszerűen rendezték be, mintha a család bármikor hazajöhetne. Egyszer remélhetőleg oda is bejutok/bejutunk.
A képek megint nem sajátok, nem is tudom, minek van fényképezőgépem, komolyan. Téli képet csak pár havasat találtam róla, és azok sem mutatnák jobban, mi van most (mivel az a hó sem maradt meg, ami esett), úgyhogy csak pár tetszetős guglitalálattal tudok szolgálni.
Pénteki kifogás: a Kisasszonynak hála nagyjából háromnegyed 6 óta ébren vagyok (semmi különös, csak be kellett takarni, aztán meg a jelek szerint úgy döntött, már nem álmos, és elkezdett fel-alá mászkálós, magyarázós szerepjátékot játszani saját magával, ahogy hétvégén is szokott, ha ő ébred fel először, én meg nem tudtam visszaaludni).
Szombati kifogás: éjjel nagyjából óránként felkeltettek.
Vasárnapi kifogás: az a rengeteg elhalasztott e-mail meg miegyéb...
Az elmúlt négy hét röviden: Apuka 12 órát dolgozik nappal, Apuka hazamegy Magyarországra ügyeket intézni, Apuka 12 órázik éjszaka, majd ugyanez még egyszer. De mind túléltük, és becsszóra, senki sem szenvedett maradandó károsodásokat. Szóval nem is panaszból mondom, csak kell egy jó kifogás, hogy miért nem írtam :P
Kezdjük a több bejegyzésnyi cucc útinapló részével, úgyis az a legérdekesebb, gondolom. Úgy alakult, hogy januárban kétszer is kijutottam Ashbyből, egyszer a stapletoni garden centre-be csizmát venni a Tündérkeresztanyával. Mer hát egy garden centre-ben nem csak kertészkedéshez való cuccot lehet kapni, a nagyobbakban legalábbis. Stapletonról mást nem tudok mondani, mert csak ezért mentünk, a vásárlás viszont sikerrel zárult: még tartott a karácsony utáni nagy leárazás, így elég jó áron sikerült beszereznem egy Pavers csizmát. A címke szerint 150 éve készítenek cipőket, remélhetőleg jóval a távol-keleti minőség felett (eddig úgy tűnik, igen). További nagy szerencsém volt, hogy egy viszonylag drága, de nagyon szép bőrcsizmába nem ment bele a lábam, és hogy 5 font alatt sikerült megvennem egy gyönyörűséges, amúgy 25 fontos kínai szakácskönyvet.
És persze ne feledkezzünk meg a jó társaságról és a brownie túrótortáról sem :) A cappuccino is jó volt, de ha az én alkalmazottam ilyen hanyagul szórná a kakaót, rácsapnék a kezére.
A következő alkalom már kirándulósabb jellegű volt. Úgy indult, hogy a Kéktündér írt egy SMS-t, hogy igyunk meg egy kávét, mert talán tud valakit, aki be tud szervezni zenekarba, és el akarja mesélni, hogy is van ez. A vége az lett, hogy nem csak a városból, hanem még a megyéből is kijutottam - átmentünk ugyanis Derbyshire-be.
Út közben Kéktündér elmesélte, hogy a rengeteg bezárt szénbánya helyére úgy 15 éve kezdtek el fákat ültetni, amik mostanában már kezdenek kinézni valahogy. Ezt hívják New National Forestnek, vagyis Új Nemzeti Erdőnek, aki vet egy pillantást a térképre, láthatja, hogy Ashby ennek a kellős közepén van.
Az első állomás Calke Abbey volt. Staunton Haroldhoz hasonlóan magánbirtokként kezdte pályafutását, de a tulajdonosok nem bírták tovább finanszírozni, így átvette a nemzeti emlékeket fenntartó szervezet, a National Trust. Kéktündér szerint a parknál nincs jobb hely egy sétára vagy piknikre (amiben egy pillanatra sem kételkedem, meseszép lehet nyáron), a házban pedig az a különösen izgalmas, hogy nem múzeumosan, hanem életszerűen rendezték be, mintha a család bármikor hazajöhetne. Egyszer remélhetőleg oda is bejutok/bejutunk.
A képek megint nem sajátok, nem is tudom, minek van fényképezőgépem, komolyan. Téli képet csak pár havasat találtam róla, és azok sem mutatnák jobban, mi van most (mivel az a hó sem maradt meg, ami esett), úgyhogy csak pár tetszetős guglitalálattal tudok szolgálni.
Innen Melbourne-ba mentünk tovább - persze nem ültünk repülőre és ruccantunk át Ausztráliába, Derbyshire-ben is van egy ilyen nevű, az ausztrálnál sokkal kisebb település. Kéktündér itt döbbent rá, hogy szülinapom volt, úgyhogy erre meg is kellett ennünk egy sütit és meg kellett innunk egy kávét, miközben megmutogattam neki életem helyszíneit a Magyarországról szóló útikönyvben, amit direkt ezért hozott magával. Aztán itt is sétáltunk egyet, és láttunk sok szépet, amit persze gép híján nem fényképeztem le, meg amúgy is a beszélgetésünkre koncentráltam, a Kéktündérrel (is) nagyon jókat lehet cseverészni.
Újabb gugli segítségével lopott képek, hogy azért látsszon, hol voltunk (itt még annyi lélekjelenlétem se volt, hogy lefényképezzem a sütit és a kávét, jól el is felejtettem a sütik nevét):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése