Január 3.
Szakácssuliban voltam, ahol rettentő okosnak éreztem magam, mert nem sok olyat mondtak, amit Anyuci még ne tanított volna meg, na de hát nem is az elmélet meg a gazdálkodós tárgy miatt mentem, hanem a gyakorlatért.
Még egy: a vonaton hazafelé beintegetett a fülkémbe egy amolyan cappuccino kisfiú, elképesztően göndör fürtök, szívdöglesztő vigyor. Hozzászokhatnék már, hogy a legkülönfélébb idegen gyerekek döntenek úgy, épp én tetszem nekik, de ahányszor ilyesmi történik, ráragad a mosoly az arcomra :)
És még egy: este ez a csodaszép képeslap várt, egyenesen Japánból jött:
Január 4.
Újabb képeslap, ezúttal Finnországból:
Akinek még nem áradoztam róla, annak most elárulom, hogy ezek a gyönyörűségek a Postcrossing nevű csodán keresztül érkeznek, ami arról szól, hogy én is küldök lapokat véletlenszerűen kiosztott címekre, és én is kapok ugyanannyit, szintén teljesen véletlenszerű helyekről. Évek óta nem vártam úgy postást, mint mióta bekapcsolódtam :) Néha igazi kincsek jönnek, gondolkoztam is rajta, hogy felteszem őket ide vagy egy direkt képes sablonra állított blogba, de amilyen buzgó blogger vagyok, bőven elég lesz nekik ez a színeshétköznapos dolog.
Január 5.
Olyan rakott tésztát rittyentettünk Kiscsillaggal, hogy már nézni is öröm volt, enni meg végképp.
Január 6.
Zonyika volt olyan tündérbogár, hogy átvette helyettem a happolt könyvemet a Westendben (nem őrizték volna meg addig, míg én legközelebb arra járok). Itt is ezer hála neki, megmentette magánkönyvtáram egy becses darabját :)
Szakácssuliban voltam, ahol rettentő okosnak éreztem magam, mert nem sok olyat mondtak, amit Anyuci még ne tanított volna meg, na de hát nem is az elmélet meg a gazdálkodós tárgy miatt mentem, hanem a gyakorlatért.
Még egy: a vonaton hazafelé beintegetett a fülkémbe egy amolyan cappuccino kisfiú, elképesztően göndör fürtök, szívdöglesztő vigyor. Hozzászokhatnék már, hogy a legkülönfélébb idegen gyerekek döntenek úgy, épp én tetszem nekik, de ahányszor ilyesmi történik, ráragad a mosoly az arcomra :)
És még egy: este ez a csodaszép képeslap várt, egyenesen Japánból jött:
Január 4.
Újabb képeslap, ezúttal Finnországból:
Akinek még nem áradoztam róla, annak most elárulom, hogy ezek a gyönyörűségek a Postcrossing nevű csodán keresztül érkeznek, ami arról szól, hogy én is küldök lapokat véletlenszerűen kiosztott címekre, és én is kapok ugyanannyit, szintén teljesen véletlenszerű helyekről. Évek óta nem vártam úgy postást, mint mióta bekapcsolódtam :) Néha igazi kincsek jönnek, gondolkoztam is rajta, hogy felteszem őket ide vagy egy direkt képes sablonra állított blogba, de amilyen buzgó blogger vagyok, bőven elég lesz nekik ez a színeshétköznapos dolog.
Január 5.
Olyan rakott tésztát rittyentettünk Kiscsillaggal, hogy már nézni is öröm volt, enni meg végképp.
Január 6.
Zonyika volt olyan tündérbogár, hogy átvette helyettem a happolt könyvemet a Westendben (nem őrizték volna meg addig, míg én legközelebb arra járok). Itt is ezer hála neki, megmentette magánkönyvtáram egy becses darabját :)
1 megjegyzés:
Hű, ezek nagyon jók!:) A postcrossing nagyon érdekes ötlet, meg is fogom nézni:)
A bejegyzés linkjét bemásoltam a mai bejegyzésemhez, @cseri napi színese is ott van :)
Megjegyzés küldése