Bocsika

Szóval, az úgy volt, hogy eszem ágában sem volt megszegni a kisszínes fogadalmamat, de közbejött egy költözés (igen, megint), és nemigen jutottam nethez, meg hát bevallom, energiám se nagyon volt írogatni. Mostantól viszont visszatérek, komolyan, bár a kihagyott idő kisszíneseivel nem tudok elszámolni...

Színes hétköznapok 5.

Január 10.

A szakácssuliban összeismerkedtem egy Dalma nevű leányzóval, úgyhogy most már nem ültem olyan kukán, mint az első alkalommal - tudom, a kapcsolatok kezdeményezését még gyakorolnom kell, de mindegy :P És a vonatom sem késett, és a metró sem gyulladt ki :)

Január 11.

Lujó elvitt ebédelni egy Royal nevű helyre, ahol aztán degeszre ettük magunkat, és szerintem őrületbe kergettem szegényt a vendéglátósmegjegyzéseimmel :P Pedig tényleg jó kis hely volt, olyan egy-óra-alatt-annyit-eszel-amennyit-akarsz-féle, és finom is volt minden, amire volt gyomorkapacitásom (bár a mandarinos csokikockát nem nagyon rakták tele mandarinnal, és nem szeretem a művirágokat).

Január 12.

Sok-sok kedves-aranyos ember köszöntött fel, merthogy szülinapom van, és az volt a legjobb az egészben, hogy idén lemorzsolódtak azok, akik az utcán nem köszönnek. Úgyhogy mindenkinek örültem, és itt is köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám :) (Külön mókás volt Spiro magyar köszöntője :))

Színes hétköznapok 4.

Január 8.

Megérkezett két könyv, amit a molyboltból rendeltem, de csak Jamie Oliverrel ismerkedhettem, a Soseholt eldugta a húgom, hogy azt csak a szülinapomon kapom meg :)

Január 9.

Jobban tudok németül, mint gondoltam, már ami az olvasott szöveget illeti. Ezen kívül jól sült el a "currys-mézes csirkecomb" fedőnévre hallgató kísérlet, és átmentem a profession.hu anyanyelvi szintű angol tesztjén.
Utólag hozzáfűzve: most jut eszembe, azt is ide akartam írni, hogy a kedvesaranyos hangszerész bácsi megjavította a kürtömet :)

Színes hétköznapok 3.

Nevessetek ki, ha akartok, de néha még mindig jól esik egy-egy Avril-szám, és a mai kisszínes is az lesz, egy olyan, ami ma szembejött velem a YouTube-on, és aminek már régen is szerettem a szövegét. Azért sorolom ide, értsd: veszem eseményszámba, mert nem kerestem, csak úgy előkerült az ajánlott videók között. A videó alá bemásolom a szöveget is, angolul tudók előnyben. (Találtam ugyan egy magyarszöveges videót, de annyira rettenetes a fordítás, hogy inkább nem égetem vele magam.)

Ui.: Kaptam képeslapot is, de azt majd akkor teszem fel, ha a nagymamám lefordítja nekem az orosz szöveget a hátulján, hátha az is jópofa.

Színes hétköznapok hiánypótlás

Január 3.

Szakácssuliban voltam, ahol rettentő okosnak éreztem magam, mert nem sok olyat mondtak, amit Anyuci még ne tanított volna meg, na de hát nem is az elmélet meg a gazdálkodós tárgy miatt mentem, hanem a gyakorlatért.
Még egy: a vonaton hazafelé beintegetett a fülkémbe egy amolyan cappuccino kisfiú, elképesztően göndör fürtök, szívdöglesztő vigyor. Hozzászokhatnék már, hogy a legkülönfélébb idegen gyerekek döntenek úgy, épp én tetszem nekik, de ahányszor ilyesmi történik, ráragad a mosoly az arcomra :)
És még egy: este ez a csodaszép képeslap várt, egyenesen Japánból jött:

Január 4.

Újabb képeslap, ezúttal Finnországból:

Akinek még nem áradoztam róla, annak most elárulom, hogy ezek a gyönyörűségek a Postcrossing nevű csodán keresztül érkeznek, ami arról szól, hogy én is küldök lapokat véletlenszerűen kiosztott címekre, és én is kapok ugyanannyit, szintén teljesen véletlenszerű helyekről. Évek óta nem vártam úgy postást, mint mióta bekapcsolódtam :) Néha igazi kincsek jönnek, gondolkoztam is rajta, hogy felteszem őket ide vagy egy direkt képes sablonra állított blogba, de amilyen buzgó blogger vagyok, bőven elég lesz nekik ez a színeshétköznapos dolog.

Január 5.

Olyan rakott tésztát rittyentettünk Kiscsillaggal, hogy már nézni is öröm volt, enni meg végképp.

Január 6.

Zonyika volt olyan tündérbogár, hogy átvette helyettem a happolt könyvemet a Westendben (nem őrizték volna meg addig, míg én legközelebb arra járok). Itt is ezer hála neki, megmentette magánkönyvtáram egy becses darabját :)

Színes hétköznapok

Idéntől megvidámodik a blog. Az ötlet, bár korábban nekem is volt már hasonló - akkor kudarcba fulladt - kísérletem, Dorqától származik:

"A terv nagyon egyszerű: minden nap írni egy bejegyzést az adott napról, méghozzá arról, mi tette emlékezetessé, mitől volt más, mi volt benne értékes, minek örültem, milyen új vagy érdekes dolgot láttam vagy hallottam. Ez lehet bármi: egy esemény, egy sor az éppen olvasott könyvből, egy villamoson látott jelenet, egy váratlan segítő gesztus. A lényeg, hogy ezzel szeretném bebizonyítani magamnak és  – mivel a blog publikus – másoknak is, hogy márpedig szürke, egyforma hétköznapok nincsenek!  Minden nap történik velünk valami, ha nem is egy nagy kaland, de egy-egy kis apróság, ami mellett sokszor észrevétlenül elmegyünk, vagy csak egy röpke pillanatra jegyezzük meg, és mire vége a napnak, már nem is emlékszünk rá. Ha pedig tényleg nem történik semmi, akkor viszont tudatosan tehetünk róla, hogy emlékezetessé tegyük a napot, és mivel a legapróbb dolog is számít, nem is kell hozzá olyan sok fantázia. A szabály az, hogy akkor is írni kell, ha éppen egy rossz napon  vagyok túl, mert szeretnék valami pozitívumot találni még akkor is, amikor úgy érzem, gyülekeznek a viharfelhők."

Mostanában kicsit sok mindent csinálok egyszerre, és ettől időnként kicsit feszült vagyok, és hajlamos vagyok morcosan begubózni, remélem, ez majd segít, hogy ne felejtsem el, hogy alapjáraton nagyon is optimista vagyok. Plusz halványan abban is reménykedem, hogy azokat is jobb kedvre deríthetem, akik idetévednek. És akkor most az első két nap :)

Január 1.
A társaság tette a napot olyan jóvá, itt voltak Jekáék, meg itt volt még Lujó is, és úgy általában elég jó hangulatban telt a nap, ha nem is volt minden tökéletesen kerek - de a tökéletlenségek nem tartoznak ebbe a rovatba, úgyhogy hagyjuk őket.

 Január 2.
 Írtam egy bő oldalt a szakdogához, ami már önmagában is öröm, mert egy oldal is haladás ha nem is nagy. Hogy nemsulisat is mondjak, Kiscsillag-hugival nekiálltunk kirakózni, jó zenéket hallgattunk, hülyeségeket beszéltünk, ez lett az új tanulásszüneti elfoglaltságunk. Ezzel a képpel küzdünk éppen, ezer apró, csipkével és gyöngyökkel telerajzolt darabkából:

És egy kis zene, Kate Voegele, mert ma jöttünk rá, hogy régen hallgattuk, és hiányzott.