alahogy mindig úgy alakul, hogy jóval karácson után jutok el a karácsonyi bejegyzéshez, amikor már senkit nem érdekel az egész, és nekem sincs hozzá semmi kedvem, de azért csak kellene írni róla, úgyhogy, pont mint tavaly, íme, itt van minden egyben, időrendben.
1. Karácsonyi hangverseny
Az van, hogy imádom a karácsonyt, viszont nem szeretek karácsonyi dalokat játszani, mert vagy a könyökömön jönnek ki, vagy halálosan unalmas a szólamom, pár üdítő kivételtől eltekintve, mint a Carol of the Bells, amit még nyáron is képes vagyok meghallgatni. Úgyhogy a műsorért nem voltam oda, meg a kürtöm egyik billentyűje is vacakolt, de mindegy, ne nyávogjunk ennyit.
Idén, mármint tavaly, gondoltunk egy merészet, és a szokásos fél 8 helyett fél 5-re tettük a hangversenyt, abban bízva, hogy így több kisgyerekes család jön majd el, mégiscsak karácsony, meg minden. Be is jött a dolog, tele volt a templom, olyannyira, hogy felvetődött, nem kellene-e más helyszínt keresnünk, mielőtt teljesen kinőjük. A jó időpontnak hála, jött az én kis családom is, a gyerekek egész héten zsongtak, meg ott is végig, amennyire én láttam odafentről, élvezték. A visszajelzések szerint a felnőttek is.
És el ne felejtsem megemlíteni, hogy a Sleighride nevezetű darabban csörgődoboztam egyet a változatosság kedvéért - mert ütős nem volt elég a sok csörgő-zörgő-csilingelő micsodához, kürtszólam meg csak kettő van benne, úgyhogy Matt-tel ütőssé változtunk arra az egy számra.
2. Zenekari karácsonyi vacsi
Ezt már tavaly is nagyon élveztem, most meg még jobban - már jobban beépültem a társaságba, megvan a magam köre a zenekaron belül, és a körömön kívül is sokkal kényelmesebben boldogulok, mint egy évvel korábban. Sőt, idén a kvízen is második lett az asztalunk, és volt egy kifejezetten dicső pillanatom, amikor felismertem a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét.
3. Karácsony itthon
(tudjátok, van itthon meg otthon)
Szép volt, jó volt, családias volt, bár utóbbi a múltamnak köszönhetően nálam inkább azt jelenti, hogy legalább 15-en harsogjuk túl egymást egy naaaaagy asztal és egy regimentnek is elég kaja és sütemény elpusztítása közben, de hát változnak az idők :) Olyannyira, hogy életemben először 25-én reggel bontottam Mikulás-hozta ajándékokat, és életemben először anyukaszerű szerepben karácsonyoztam, ami - nem meglepő - picit fárasztóbb, mint gyerekszerepben, de azért messze van a rossztól.
1. Karácsonyi hangverseny
Az van, hogy imádom a karácsonyt, viszont nem szeretek karácsonyi dalokat játszani, mert vagy a könyökömön jönnek ki, vagy halálosan unalmas a szólamom, pár üdítő kivételtől eltekintve, mint a Carol of the Bells, amit még nyáron is képes vagyok meghallgatni. Úgyhogy a műsorért nem voltam oda, meg a kürtöm egyik billentyűje is vacakolt, de mindegy, ne nyávogjunk ennyit.
Idén, mármint tavaly, gondoltunk egy merészet, és a szokásos fél 8 helyett fél 5-re tettük a hangversenyt, abban bízva, hogy így több kisgyerekes család jön majd el, mégiscsak karácsony, meg minden. Be is jött a dolog, tele volt a templom, olyannyira, hogy felvetődött, nem kellene-e más helyszínt keresnünk, mielőtt teljesen kinőjük. A jó időpontnak hála, jött az én kis családom is, a gyerekek egész héten zsongtak, meg ott is végig, amennyire én láttam odafentről, élvezték. A visszajelzések szerint a felnőttek is.
És el ne felejtsem megemlíteni, hogy a Sleighride nevezetű darabban csörgődoboztam egyet a változatosság kedvéért - mert ütős nem volt elég a sok csörgő-zörgő-csilingelő micsodához, kürtszólam meg csak kettő van benne, úgyhogy Matt-tel ütőssé változtunk arra az egy számra.
2. Zenekari karácsonyi vacsi
Ezt már tavaly is nagyon élveztem, most meg még jobban - már jobban beépültem a társaságba, megvan a magam köre a zenekaron belül, és a körömön kívül is sokkal kényelmesebben boldogulok, mint egy évvel korábban. Sőt, idén a kvízen is második lett az asztalunk, és volt egy kifejezetten dicső pillanatom, amikor felismertem a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét.
3. Karácsony itthon
(tudjátok, van itthon meg otthon)
Szép volt, jó volt, családias volt, bár utóbbi a múltamnak köszönhetően nálam inkább azt jelenti, hogy legalább 15-en harsogjuk túl egymást egy naaaaagy asztal és egy regimentnek is elég kaja és sütemény elpusztítása közben, de hát változnak az idők :) Olyannyira, hogy életemben először 25-én reggel bontottam Mikulás-hozta ajándékokat, és életemben először anyukaszerű szerepben karácsonyoztam, ami - nem meglepő - picit fárasztóbb, mint gyerekszerepben, de azért messze van a rossztól.
1 megjegyzés:
De jó volt most ezt olvasni! Köszönöm a fényképeket is! A csibéket is, meg Szilárdot is (meg természetesen Téged is) puszilom. Ha ez segít: imádságaimban is hordozlak mindannyiatokat. Szeretettel: Eti
Megjegyzés küldése