2015-ben először...

Izolda megint megkérdezett minket, mit csináltunk "idén" először, meg is írtam a listát, most végre eljutok oda is, hogy közzétegyem.

Tehát, én 2015-ben először...

- mondtam le valamiről nagyböjt idejére
- jártam a Hodsock Prioryban, a Bradgate Parkban, a Saint Bernard Abbey-ben, Nottinghamben, Abasáron, a Twycross Zoo soft playében
- kaptam magyar pálinkát külfölditől
- szerettem bele a főnökömbe
- szerettem ble olyanba, akit előtte néha meg tudtam volna fojtani egy kanál vízben
- lettem mostohaanya
- vágtam bele olyan kapcsolatba, amit mások (ha nem is mindenki) elleneztek
- jártam Bible studyra (mi annak a magyar neve?)
- igényeltem National Insurance Numbert
- vittem haza az újdonsült családomat
- szakadtak meg kapcsolataim a miatt (is), hogy külföldön vagyok
- hoztam helyre örökre elveszettnek hitt barátságot
- vezettem bullet journalt
- ettem pálcikával
- csörgődoboztam koncerten
- nyertem díjat zenekari bulis kvízen
- karácsonyoztam anyukaszerű szerepben

Karácsonyi mindenegyben

alahogy mindig úgy alakul, hogy jóval karácson után jutok el a karácsonyi bejegyzéshez, amikor már senkit nem érdekel az egész, és nekem sincs hozzá semmi kedvem, de azért csak kellene írni róla, úgyhogy, pont mint tavaly, íme, itt van minden egyben, időrendben.

1. Karácsonyi hangverseny

Az van, hogy imádom a karácsonyt, viszont nem szeretek karácsonyi dalokat játszani, mert vagy a könyökömön jönnek ki, vagy halálosan unalmas a szólamom, pár üdítő kivételtől eltekintve, mint a Carol of the Bells, amit még nyáron is képes vagyok meghallgatni. Úgyhogy a műsorért nem voltam oda, meg a kürtöm egyik billentyűje is vacakolt, de mindegy, ne nyávogjunk ennyit.

Idén, mármint tavaly, gondoltunk egy merészet, és a szokásos fél 8 helyett fél 5-re tettük a hangversenyt, abban bízva, hogy így több kisgyerekes család jön majd el, mégiscsak karácsony, meg minden. Be is jött a dolog, tele volt a templom, olyannyira, hogy felvetődött, nem kellene-e más helyszínt keresnünk, mielőtt teljesen kinőjük. A jó időpontnak hála, jött az én kis családom is, a gyerekek egész héten zsongtak, meg ott is végig, amennyire én láttam odafentről, élvezték. A visszajelzések szerint a felnőttek is.

És el ne felejtsem megemlíteni, hogy a Sleighride nevezetű darabban csörgődoboztam egyet a változatosság kedvéért - mert ütős nem volt elég a sok csörgő-zörgő-csilingelő micsodához, kürtszólam meg csak kettő van benne, úgyhogy Matt-tel ütőssé változtunk arra az egy számra.

2. Zenekari karácsonyi vacsi
Ezt már tavaly is nagyon élveztem, most meg még jobban - már jobban beépültem a társaságba, megvan a magam köre a zenekaron belül, és a körömön kívül is sokkal kényelmesebben boldogulok, mint egy évvel korábban. Sőt, idén a kvízen is második lett az asztalunk, és volt egy kifejezetten dicső pillanatom, amikor felismertem a Volt egyszer egy vadnyugat zenéjét.

3. Karácsony itthon
(tudjátok, van itthon meg otthon)

Szép volt, jó volt, családias volt, bár utóbbi a múltamnak köszönhetően nálam inkább azt jelenti, hogy legalább 15-en harsogjuk túl egymást egy naaaaagy asztal és egy regimentnek is elég kaja és sütemény elpusztítása közben, de hát változnak az idők :) Olyannyira, hogy életemben először 25-én reggel bontottam Mikulás-hozta ajándékokat, és életemben először anyukaszerű szerepben karácsonyoztam, ami - nem meglepő - picit fárasztóbb, mint gyerekszerepben, de azért messze van a rossztól.

(Pótlásroham) Sarah-szülinap

(A hongkongi) Sarah decemberben volt 50 éves, és, bár eleinte ellenkezett, jól meg is ünnepeltük, először délelőtt a Bible study csoporttal, aztán este, egy naaagy közös vacsorával a kedvenc kantoni éttermében, a meashami Linkben. Legtöbben a Holy Trinityből voltunk, meg páran máshonnan, szép nagy, vidám társaság.

A menüt előre megkaptuk, és előre meg is írtuk, mit szeretnénk, de elhányódtak az e-mailjeink, úgyhogy KC, mármint a tulaj, szépen újra felvett és újra leírt minden rendelést, keményen küzdve a nevekkel. Engem például végig Emmának szólított, én meg az egyszerűség kedvéért ráhagytam, mindenki nagy derültségére. Ugyanakkor nagy-nagy dicséret jár neki azért, hogy első körben megjegyezte az összes nevet.

Az ünnepi menü képekben:

Én a előételnek a "Mini Plater"-t, főételnek "Bamboo Shoots & Water Chestnuts Chicken"-t (bambuszrügyes-sulymos/sulyomos? csirkét) választottam, a szokásos elven: próbáljak ki minél több mindent és lehetőleg valami egészen újat. Ezúttal nem nyertem - nem volt rossz, de nem is volt különösebben nagy szám, a mások tányérjából kóstolt falatok mind finomabbak voltak. Az viszont adott némi sikerélményt, hogy megtanultam pálcikával enni :)

A desszertről sajnos nincs képem, pedig izgalmas volt - az almáspite kínai újraértelmezése, a szokásos tészta helyett azzal a vékony, ropogós tésztával, amit úgy szeretünk a kínai konyhában - azt hívják wontonnak? én annak tippelném :P

És akkor még ott volt a torta, hogy biztos kidurranjunk, ezt az egyik szervező, Mo maga sütötte.

Szóval, határozottan jó kis este volt, és ha Meashamben jártok, ugorjatok be a Linkbe, megéri :)