Múltidézés

"Kezem sokszor falba vertem, mégis, most is, kísért szellem."

Stephen King: Az

Ez a mondat juttatta eszembe azt az időszakot, amikor néha a fallal boxoltam kínomban-dühömben. Most, hogy hazajöttem, előszedtem azt a naplómat, amelyik emlékeim szerint a mélypont mélypontjáról való, és, csodák csodájára, véletlenül vagy nem, épp nem sokkal a legcsúnyább falbunyó előtt sikerült kinyitnom. Akkor dudor nőtt a jobb kezem gyűrűs és kisujja között, és a fél kezem bekékült, írni is alig tudtam, márpedig a grafománia akkoriban még jellemzőbb volt rám, mint most.

Félelmetes olvasni annak a lánynak a gondolatait, aki akkor voltam. Nagyon közel állt hozzá, hogy elszúrja az életem, szerencse, hogy még akkor is kapaszkodott valamibe, néha maga sem tudta, mibe. Igen, tudom, az is én voltam, mégis nehéz E/1-ben írni róla, annyira más lettem azóta. A most olvasott napló óta 3 év telt el, a változáshoz még kevesebb idő kellett. És pontosan tudom, mikor döbbentem rá, hogy nézzenek oda, megint szeretem az életem.

Végül itt egy kis zene, pár szám azok közül, amiket akkor hallgattam, és amik a nagy kedvenceim voltak, mert úgy éreztem, rólam szólnak.