Mi a költő?
A költő olyan ember, aki mások gyönyörködtetésére és okulására verseket ír.
Miért ír verseket a költő?
Mivel érzékeny lelkének húrjait nagymértékben megrezegteti az élet, s érzelmeinek kénytelen kifejezést adni.
Mi rezegteti leginkább a költő lelkét?
A költő lelkét leginkább a fájdalom rezegteti.
Miért nem boldog a költő?
Mivel nincsen része azokban a földi javakban, melyeknek birtokában boldog lehetne.
Miért hiányoznak e földi javak a költő életéből?
Mivel a költő nem földi javak gyűjtésére szenteli életét, hanem érzelmeinek versben való kifejezésére.
Ha földi javak gyűjtésére szentelné életét a költő, mi lenne?
Akkor nem lenne költő, hanem vezérigazgató vagy földbirtokos.
Írna-e akkor verseket a költő?
A költő akkor nem írna verseket.
Tehát akkor mi a költészet?
A költészet a költő afölött érzett fájdalmának kifejezése, hogy ő miért nem vezérigazgató.
Mit szólna ehhez eredetileg a vezérigazgató?
Eredetileg erről a vezérigazgató azt mondaná, hogy hát persze.
Mi az, hogy hát persze?
Hogy hát persze, igaza van a költőnek, bizony neki jobb dolga van.
Sajnálná a vezérigazgató a költőt, hogy ilyen boldogtalan?
Sajnálná, sajnálná, de hát mit csináljon. Legfeljebb az ajánlaná, hogy hagyja abba a panaszt, és lépjen be hozzá: talán ő is viszi valamire.
De mit tesz a kritikus?
A kritikus azt teszi, hogy elolvassa a költő versét és méltatja.
Hogy méltatja a kritikus a költő versét?
Úgy, hogy felfedezi és kimutatja róla, hogy a versek gyönyörűségek, és a költő nagy.
Miért tartja szépnek a kritikus a költő verseit?
Mert gyönyörűen fejezik ki a költő fájdalmát.
És miért nagy a költő?
Mert nagyon fájt neki, hogy olyan boldogtalan.
Tehát mi tetszik a kritikusnak?
A kritikusnak az tetszik, hogy a költő boldogtalan.
Tehát mit ajánl a kritikus a költőnek?
A kritikus a költőnek azt ajánlja, hogy legyen minél boldogtalanabb.
És mit ajánl a kritikus a vezérigazgatónak?
A kritikus a vezérigazgatónak azt ajánlja, hogy tisztelje a költőt és a költő fájdalmát.
Mit tesz erre a vezérigazgató?
A vezérigazgató kijelenti, hogy tiszteli, és nem tesz neki többé olyan tiszteletlen ajánlatot, hogy lépjen be hozzá, és műveljen valamit.
Tehát ki az oka mindennek?
Mindennek a kritikus az oka.
