Ma kisszínes

Valószínűleg ma utaztam utoljára diákigazolvánnyal, vasárnap ugyanis lejár, és már nem kapok rá matricát. Ez persze nem olyan jó, nem is ez a szép benne... Szóval, kiszámoltam, vonatozom annyit, hogy megérje MÁV Klub kártyát igényelni, el is mentem,  igényeltem, ehhez persze át kellett mennem Szegedre, mert nehogy akárhol lehessen ilyesmit intézni. A néni kedvesaranyos volt a menetjegyirodában, az igazolványképemet megalkotó fényképész sem azért csinált rólam zombiképet, mert nem akart jobbat, hanem mert hozott anyagból dolgozott, és kissé álmos voltam, és bűnöztem kicsit a körúti antikváriumban - avagy molykihívás kapcsán adtam (adni fogok) még egy esélyt Tolsztojnak, és meglesem, mit tudott Lawrene Durrell, fogom-e vajon úgy szeretni, mint a kicsi öccsét.

(Erről jut eszembe: Korfu. Sóhaj. Amúgy nem csak erről jut eszembe, még mindig álmodom róla és persze az ottaniakról, és álmodozom róla ébren. Szabályosan honvágyam van utána. Még mindig.

Verdammt.

Nem megy ez nekem mostanában, a topszikret kis naplómba se írok rendesen, mert semmi kedvem arról nyavalyogni (még magamnak sem), milyen nyomorúságosan érzem magam az örökös monoton tanulás-pánikroham körforgásban. Értem én, Dorqa, pont az a lényeg, hogy észrevegyük, hogy az élet nem monoton, nos, az elmúlt időszakban én ebbe alaposan belebuktam :) De hogy ezt kikerüljük, most csak izgi dolgokat sorolok, dátum nélkül, mert az időpontok már rég elvesztek a homályban, de leglaább feljegyzek belőlük valamit.

Meghirdettem egy új kihívást a molyon, összekapcsolva az olvasást a postcrossinggal, és nem vesznek rajta részt hárommillióan, mint a szentjohannagimiseken tvájlájtosokon sok más, népszerűbb és könnyebb kihíváson, de aki részt vesz, az úgy néz ki, élvezi és örül neki, ráadásul egy halom molyt megismertettem a postcrossinggal, és ők is örülnek, úgyhogy én is örülök.

Ha már molyok, találkoztam párral és beszéltem Nitával, amikor pedig éppen nem is molyos, hanem lanawines találkozón vettem részt - ami egyébként a legjobb volt azok közül, amiken ott voltam (és azt hiszem, eddig elég jó a részvételi arányom). Tiszta öregnek éreztem magam, a 9 jelenlévőből csak ketten voltak nálam régebbi játékosok, ebből egy az admin, ami nyilván megkönnyíti a dolgát :P Meg persze kockának is éreztem magam, de az mindennapos, mióta mesélői és moderátori rangot kaptam :P

Valamikor olyan is történt, hogy elkezdtem kacérkodni a hajvágatás ötletével, aztán a hajvégeimet szemügyre véve el is döntöttem, hogy belevágok (hahaha), ezeknek már nem elég a pár centis egészségügyi vágás. Ha a húgom által dicsért fodrász tényleg ügyes, valami ilyesmi lesz a fejemen:

Igen, ez Lindsey Stirling, oda vagyok érte meg vissza, ahogy egyébként a csakhangszeres zenéért általában. Mostanában legalábbis. Még nem döntöttem el, Lindsey, David Garrett vagy a Piano Guys áll a toplista tetején, azt hiszem, döntetlent hirdetek, amúgy se nagyon lehet őket összehasonlítani, egyik se jobb a másiknál, csak mások kicsit. Ha már itt tartunk, ez a szám az aktuális kedvencem:

A feldolgozásgyűjteményem is szépen gyarapszik, ez a másik zenei perverzióm. Már száz szám felett van a YouTube-listám.

Kaptam infókat a diákélelmezéstől a szakdogához, bár ég azt hiszem, vissza kell mennem még többért, juppi. És ma ellógom a szakácssulit, mert a gazdaságis tárgyból úgyse nagyon tanulok újat három év gazdasági fősuli után, a nyelvvizsga és a szakdoga viszont még mindig fenyegető óriásként magasodik a sajnos-nem-is-olyan-távolban.

Színes hétköznapok 9.

Basszuuus, nem emlékeztem, hogy ennyire régen nem írtam - most aztán nagyon ügyesnek kell lennem, hogy össze tudjam szedni :P

Február 5., kedd

A molyos aktivitásomat visszanézve arra jutottam, hogy a keddem szóra érdemes pontja ez az idézet volt Az időutazó feleségéből:

"The compelling thing about making art – or making anything, I suppose – is the moment when the vaporous, insubstantial idea becomes a solid there, a thing, a substance in a world of substances. Circe, Nimbue, Artemis, Athena, all the old sorceresses: they must have known the feeling asthey transformed mere men into fabulous creatures, stole the secrets of magicians, disposed armies: ah, look, there it is, the new thing. Call it a swine, a war, a laurel tree. Call it art."

Angolul másoltam be először, mert úgy olvasom a könyvet, de megtaláltam magyarul is, ismét csak hála a molynak:

"A művészetben – vagy bárminek a megalkotásában, azt hiszem – az a magával ragadó pillanat, amikor az illékony, anyagtalan ötletből kézzelfogható ott lesz, tárgy, szubsztancia a szubsztanciák világában. Kirké, Nimue, Artemisz, Athéné, az összes ősi varázslónő: ismerniük kellett az érzést, amikor a férfiakat mesebeli lényekké változtatták, ellopták a varázslók titkait, hadseregeket vezényeltek: jaj, nézzétek, itt van, az új dolog. Nevezzük disznónak, háborúnak, babérfának. Nevezzük művészetnek."

Ezen kívül megtanultam, miközben egy ábra tartalmát fordítottam a szakdogámhoz, hogy létezik olyan, hogy érzékspecifikus telítettség, bár ha azt akarom, hogy más is értse, azt is mondhatnám helyette, hogy az ember mindenféle kaját képes megunni, ha túl sokáig azt kell ennie. (és közben összevesztem a worddel, mert ratyi az ábraszerkesztőkéje)

Február 6., szerda

Próba előtt gyorsan-frissen megtanultam transzponálni, és kiderült, hogy egész ügyes vagyok benne, feltéve persze, hogy közben nem kell undok rotmusokkal küzdenem :P

Február 7., csütörtök

Szakácssuli, vendéglátó gazdasági ismeretek. Életem azon pontja, ahol mindig okosnak érzem magam, különösen, amikor én már végeztem a feladattal, miközben mindenki az első részeredménynél tart. Tancinéni azzal nyomta a kezembe a krétát, hogy "írja fel, addig sem unatkozik". Azért lassan főzhetnénk is valamit, hadd tanuljak valami újat.

Február 8., péntek

Nagyjából elkészültem a szakdogám szakirodalmi részével, másnap már csak az irodalomjegyzéket kellett összeszednem, meg elvégezni az utolsó simításokat, plusz megvárni, hogy valaki segítsen a hülye ábrával.

Február 9., szombat

A Twist Olivét Nancyjévé változtam egy könyvtári farsangi muri kedvéért. Jó sokáig nem találták ki, ki vagyok :) És a móka mellett nyertem egy fürdőbelépőt, úgyhogy majd lemoshatom magamról Whitechapel mocskát. (a fénykép Ragnykahntól származik)

Nancy és a fürdőbelépő

Február 10., vasárnap

Vérre menő UNO-parti. Folyton vesztettem, de azért jó móka volt.

Színes hétköznapok 8.

Zenés kisszínes összeállítás következik :)

A tegnapi napot A nyomorultak tette széppé, mert el sem tudok képzelni királyabbat, mint azt, ahogy Hugh Jackman és Russel Crowe küzd egymással, és közben mindketten énekelnek. A többi szereplőről nem is beszélve - komolyan mondom, ez a film még jobb lett, mint amire számítottam...

Ezen kívül kaptam plusz egy éjszakányi Lujót, köszike, MÁV ;)

A mai zeneélmény a Carmina Burana, amit azért kezdtem el hallgatni, mert Henry dúdolta Az időutazó feleségében, miközben vacsorát főzött Clare-nek.

Színes hétköznapok 7.

Kétségkívül az a legszebb a mai napban, hogy mindent kipakoltunk, és rend van, ebben a szobában legalábbis :P

Színes hétköznapok 6.

A mai kisszínesbe foglalandó legnagyobb öröm, hogy bekötötték a netet az új helyre, úgyhogy megint van kisszínes rovat. Végre tudok rendesen molyolni, e-mailezni, és a postcrossingos önmagamat is újra aktiváltam, persze új címmel. Nem is tudtam, mennyire netfüggő vagyok, amíg elvonóra nem kerültem :P

Bocsika

Szóval, az úgy volt, hogy eszem ágában sem volt megszegni a kisszínes fogadalmamat, de közbejött egy költözés (igen, megint), és nemigen jutottam nethez, meg hát bevallom, energiám se nagyon volt írogatni. Mostantól viszont visszatérek, komolyan, bár a kihagyott idő kisszíneseivel nem tudok elszámolni...