Wildlife in Music

Jóóóóó sok idő telt el a legutóbbi hangversenyünk óta, karácsony óta nem volt egy sem, viszont nem is baj - Adrian olyan műsort állított össze, hogy a fülünk is ketté állt. A Wildlife Trustnak játszottunk, úgyhogy vadvilágos-parkos témára épült az egész. A 11 számból 2 kivételével mindet először játszottuk először, és nem is voltak egyszerűek, úgyhogy hiába volt négy és fél hónapunk próbálni, még az utolsó héten sem mindig éreztük úgy, hogy készen állunk.

Nekem még izgalmasabbá tette a dolgot, hogy ez volt az első koncert, ahol 1. kürtöt játszottam - nyilván csak itt, mert otthon csináltam vagy 5 évig, de be kell vallanom, kicsit elkényelmesedtem a majd' 3 évnyi 2-3. kürt után :) Még egy kis statisztika: a 11 számból 5-ben voltak kisebb-nagyobb egyemberes szólóim, ebből legalább egytől kifejezetten rettegtem, de végül mind sikerült (hátnanáhogy!).

Cibethiéna

Végül is úgy döntöttem, ide is felteszem a rajzainkat - aztán lehet, hogy később mégsem, de most kedvem szottyant hozzá. Ezt a blogot valószínűleg amúgy is többen követik, mint a másikat valaha is fogják :P

Szóval, ez itt már jó pár napos, de egyelőre ez a legfrissebb, mert minden nap azért nem ülünk le rajzolni (sajnos). Fogalmunk sem volt, mi az az aardwolf, nekem sem, nemhogy a két kölöknek, úgyhogy Gugli barátunkhoz fordultunk segítségért. Nemsokára megtudtuk, hogy az aardwolfot, aminek a neve amúgy "földi farkast" jelent afrikaansul és hollandul, magyarul cibethiénának hívják, Afrikában él, és rovarokat, főleg termeszeket eszik. Kerestünk róla egy jó kis fényképet is, hogy le is tudjuk rajzolni, végül ezt választottuk:

 Íme a művek, életkor szerinti növekvő sorrendben:

Kár, hogy végül egybeszínezte a lábait, amúgy ez magasan a legjobban sikerült alkotása (eddig)

A Kisasszony a végén megállapította, hogy a farka nem lett az igazi... :)

Na ki járt itt?

Hát az anyukám meg a húgom! Nagy kalandjaink nem voltak, inkább lazultunk és Ashby vendéglátóhelyeit támogattuk, de azért szerintem jól éreztük magunkat :)

Ilyenkor (vagy ha mi megyünk haza) persze mindig rám jön a kivándorló blues, és haza akarok menni azon nyomban, mert a gondosan elzárt honvágy meg mindenféle hiányok kijutnak a cellájukból - ez egyébként többé-kevésbé normális reakciónak tűnik, soknemzetiségű baráti köröm nem egy tagja panaszkodott már hasonlóra. De azért kár lenne egy alkalmat is kihagyni :)

Strandtáskák

Hirtelen feltámadt lelkesedésemben úgy döntöttem, mostantól megmutogatom, miket kézimunkázgatok, hadd pörögjön a blog, meg hát miért ne. Lehet, hogy ezt a részt különösen jövedelmező lenne angolul is megírni (külön blogon, nyilván), majd talán egyszer, egyelőre egy blogot fenntartani is épp elég kihívás :P



A Copper Leafben minden hónapban van egy téma, amihez igyekszünk alkalmazkodni, hogy legyen valamink A Falon (amit nem így hívnak, nyilván). Januárban "Házikedvencek" volt a téma, kapcsolódva egy kutyás alapítványhoz, és macskaágyat csináltam, ami azóta is megvan, ráadásul haza kellett hoznom, mert nagy, és Denise nemigen tudta hova rakni január után. De maradt utána egy csomó pólófonalam, ami rettentően idegesített, mert minek vettem meg, ha azóta se kerestem rajta egy fillért se. Amikor megláttam a Copper Leafes alkotók VIP Facebook-csoportjában, hogy a májusi téma a "holiday", végre rájöttem, mit akarok horgolni a maradékból.

Strandtáskát. Mi mást?

Úgyhogy összeszedtem az energiámat - nem nagyon szeretek pólófonallal dolgozni, mindig kicsinálom a kezem, mert rugalmas és túlfeszítem, meg a munkadarab is hamar jó nehéz lesz, meg amúgy is jobban szeretem a kis finom dolgokat -, és egy szennyestartó zsák mintáját átalakítva összehoztam ezt a kettőt. Így már alig maradt a pólófonalból, a másodikon dolgozva végig azon izgultam, elég lesz-e egyáltalán, és remélem, ezek el is kelnek majd.

Napszemüveggel, a méretarány kedvéért

Ui.: Tisztában vagyok vele, hogy ezek távol állnak a profi fotótól, viszont a fény most is rettenetes, és holnap már viszem őket a Cooper Leafbe, úgyhogy most ez van, legközelebb majd jobban igyekszem, becsszó.