Az úgy kezdődött, hogy volt egy bácsi, na jó, nem is bácsi, inkább fiatalember, van is még egyébként, úgy hívják, Jamie Oliver. Indított egy Food Revolution nevű mozgalmat, ami azóta elég nagyra nőtt, és nekem megtetszett, és így a menzai kaja lett a szakdogatémám. Megnéztem Jamie tévésorozatát, dühöngtem egy sort az idióta amerikaiakon. Olvasgattam a skót
Martha menzablogját, azon is morgolódtam néha, de az sokkal jobb volt, ráadásul aranyos. Olvastam komoly európai jelentéseket, statisztikákat, ilyesmiket, nagyon büszke voltam magamra, hogy még mindig rémlik valami abból a két félévnyi statisztikából, és többé-kevésbé még értem is, amit olvasok.
Eddig is zizegett már a biztosíték, de ma teljesen kiment, amikor Buday Péter menzareformjára gondolva rágugliztam a "menzareform" szóra, és elolvastam pár okos cikket. Már a cikkekben is voltak izgi, spanyolviasz-gyanús dolgok, pl. az, hogy a helyben termelt zöldség finomabb és táplálóbb, mint az import (ennek a felfedezéséhez az ÁNTSZ kellett ám), de az okos kommentelők jelentették a csúcsot. Csak a kedvenceim, persze név és minden nélkül:
1.
Miért esszük harminc éve ugyanazt az iskolai menzákon?
Nem volt sok komment, a cikk viszont rettentő érdekes.
A budapest sertésragut azok közé a kaják közé sorolják, amiről senki nem tudja, mi, hát megsúgom, a lényeg az, hogy máj és borsó van benne.
"A közétkeztetésben részt vevő cégek szerint prózai okai vannak, hogy egy-egy étel miért ragadt értizedekig az étlapon: a gyerekek szeretik őket, a magyar ízlésvilágot pedig nehéz megkerülni."
Tegye fel a kezét, aki minden egyes nap lelkesen ment be a menzára, azon imádkozva, hogy jaaaaj, csak megint finomfőzelék legyen, vagy ha nem az, legalább mócsingos tarhonya...
"Példaként a paradicsomlevest hozta fel, amelyet ha olaszos módon, tehát friss paradicsomból, bazsalikommal készítene a cég, nem biztos, hogy ízlene a diákoknak."
Nem biztos, nem biztos, de akár meg is próbálhatnánk. Akár. Mert hogy ugye az is előfordulhat, hogy ízlik nekik. De hát akkor kénytelenek lennének friss paradicsomból főzni, az meg olyan megterhelő...
2.
Halál a bundás mackóra
Maga a cikk csak arról szól, hogy elkezdenek reformálni, itt a kommentek az igazán izgalmasak :P Őszinte leszek, vannak köztük értelmesek is, de ez most egy dühöngős poszt. Ha nem ide írnám le a véleményemet, hanem a cikkekhez, könnyen lehet, hogy soha többé nem engednének hozzászólni az Origón.
"Nem tudom ki volt az az "agyament" aki szétverte a hazai mezőgazdaságot?"
Szép példája annak, hogy ha az ember elég hangosan kiabál, nem fontos, hogy a hozzászólása érintse a cikk témáját.
"Szóval meg van a világ őrülve! Azért, mert a Jamie Oliver nem eszik főzeléket, mi még ehetünk, nem?"
Először is, szerintem Jamie Olivernek semmi baja a főzelékkel, bár az tény, hogy ő angol lévén mást ért főzelék alatt (náluk nincs rántás). Másodszor, senki nem mondta, hogy nem lehet főzeléket enni, csupán arról volt szó, hogy nem lenne baj, ha a liszt mellett egy kis igazi zöldség is akadna benne.
"És akik tudják a harminc évvel ezelőtti menűt, nem azon nőttek fel???? Nem attól lettek ennyire okosak??????????????????? Hogy is van ez???"
Újabb jellegzetes reakció. Csupán két viszonylag fontos tényt hagy figyelmen kívül. Egy: attól, hogy harminc éve is ezt ették, még nem biztos, hogy jó a kaja. Sőt, akár úgy is felfoghatnánk a dolgot, hogy már harminc évvel ezelőtt is rossz volt, csak hát megették, mert hat évesek voltak, még nem dolgoztak az ÁNTSZ-nél, és nem nagyon tudtak mit csinálni. Kettő: a menü rövid ü-vel írandó.
"Aki a régi jó Magyar ételekre ilyet mond, ha ANTSZ ha nem
/ paradicsom leves, krumpli főzelék, kelkáposzta, Tök, /
az az emeber nem ért semmihez, az hülye! Gyermek ellnes! Egészség ellnes."
Akkor már inkább a menűűűűűű, mint ez a helyesírás... De a lényeg, hogy a jó magyar ételekre senki nem mondott semmit, csak arra a változatra, amivel a menzán tömik a gyereket. Egy szót nem szólna senki, ha jó magyar ételeket kapnának, oké, mondjuk kicsit több nyers zöldséggel-gyümölccsel.
Erre jutottam ma a szakdogával: jól felhúztam magam kedves embertársaim korlátoltságán. De majd alszom rá egyet, és a mérgemet átfordítom motivációba, és olyan szakdogát írok, hogy összeomlik a menzarendszer, és engem kérnek fel az újjáépítésére. Ámen.
