2016. november 16., szerda

Turné - avagy ilyen a nyár North Yorkshire-ben

(most millió remek kifogásom van, miért nem írok rendesen, de ezt majd egy másik bejegyzésben)

Turnézzunk, ha már húszévesek vagyunk felkiáltással június elején a zenekar felkerekedett, és elbuszoztunk North Yorkshire-be (na persze nem így hirtelen, hanem némi szervezés után). Sok-sok elsőt jelentett nekem ez az út - először turnéztam ezzel a zenekarral, először jártam azon a környéken, először jártam a brit tengerparton, először laktam amolyan igazi szállodában (olyanban, ahol például még az ágyat is megigazították - kivéve azt a napot, amikor szanaszét hagytam rajta a horgolásomat, és nem mertek hozzányúlni), és még biztos találnék, ha nagyon akarnám. Ehhez még hozzáadjuk, hogy mennyire régen voltam már bármilyen hasonló úton, mennyire ritkán jutok ki Ashbyből, és mennyire hiányzott a turnéhangulat, és máris érthető, miért vártam annyira az indulást.

Az út sajnos nem volt eseménytelen: idős harsonásunkhoz mentőt kellett hívni. Mint kiderült, az orvosa eleve ellenezte, hogy bárhová is utazzon, de ő azért eljött (tavaly elveszítette a feleségét, azóta nagyon kereste a helyét), és nem jól sült el a dolog. Szerencséjére van egy bába és két ápolónő a zenekarban, akik kézben tartották a helyzetet a mentő érkezésééig, és szintén szerencsére a lánya is jött velünk, így nem kellett egyedül mennie a kórházba. Azóta már jól van, zenekarozik is megint.

Ezután már minden rendben volt, megérkeztünk szépen, még így is időben, és Yorkshire-t nem ismervén leesett az állam, amikor rádöbbentem, hogy ott így néz ki a június:


A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on

 Érkezés után azonnal az esti hangverseny helyszínére, a St Hilda templomba mentünk, ahol persze nem tombolt a hőség, de ezért bőven kárpótolt a látvány és az akusztika.


A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on

Megettük a magunkkal hozott kis ebédünket, próbáltunk egy sort, aztán elfoglaltuk a szobáinkat a hotelben. Furcsa volt, hogy egymagam vagyok egy szobában egy zenekari úton (ketten lettünk volna Estelle-lel, de ő végül nem jött), de egymagamban is egész jól elnézegettem a kilátást.


A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on

Kis pihi után megvacsoráztunk, aztán visszamentünk a templomba hangversenyezni. Fáradtak voltunk az utazás és a délutáni plusz próba után, be is csúszott egy-két kisebb malőr, de szerintem azért mind élveztük, és nem mellesleg szép összeget gyűjtöttünk össze a vízimentőknek.

Másnap szabadon kószálhattunk, amerre akartunk. Eleinte nem egészen voltam biztos a dolgomban, mert épp azok nem voltak ott, akikkel egyébként jobban összenőttem, de kár volt aggódni, rögtön került egy kis csapat, akik elhívtak magukkal, és kesőbb sem volt soha gondom a társasággal. Utólag kicsit örülök is, hogy a bejáratott bandám nem volt ott, így legalább volt alkalmam kicsit jobban megismerni a többieket.



Bram Stoker Drakulájának egy része Whitbyben játszódik, erre a város rá is játszik, nyilván. Voltunk olyan kis buták, hogy betértünk a "Dracula experience" nevű "múzeumba", ahol aztán jól halálra rémíttettük magunkat a sötétben bujkáló élő és gépi vámpírságokkal - sokkal ijesztőbb volt, mint amire számítottam, hiába nagyon vásári a koncepció. Így aztán szükségünk volt arra, hogy meglátogassuk az apátságot (miután megmásztuk az oda felvezető 199 lépcsőfokot), de békét csak magában a temploban találtunk, a környéke kifejezetten hátborzongató volt a ködben, a többszáz éves sírkövekkel, a romokkal, az elszáradt virágcsokrokkal, amiket valamikor régen azoknak az emlékére tettek oda, akik leestek/leugrottak a sziklákról... alighanem én is hamar elkezdenék horrorkönyveket írni, ha ezt kéne néznem minden nap.


A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on

A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on

Ebédidő körül aztán a Duke of York nevű pubban kötöttünk ki, ahol elpusztítottunk némi sült krumplit és (jó)pár üveg bort, változó létszámú és összetételű társaságban.


A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on

 Vasárnap kijelentkeztünk a hotelből, és átbuszoztunk Scarborough-ba, ahol sütött a nap, de ez nem azt jelenti, hogy akár fél fokkal is melegebb volt. Dacosan egy tengerparti hely teraszán ebédeltünk, mit sem törődve azzal, hogy a szél hol a saját hajunkat, hol a mellettünk ülő papírtányérját fújta az arcunkba. Térzenésztünk egyet a Peasholme Parkban, tovább küzdve a széllel, a lecsipeszelt kotta lapozásával és lefagyó lábujjainkkal, aztán hazajöttünk, itt a vége, fuss el véle, szép volt, jó volt, igazsevót.


A photo posted by Emese Tünde Nyilas (@bippity_boppity_hook) on
(Ezt a tóközepi zenepavilont egyébként le is rajzoltam, mire megkaptam, hogy most már azért elég legyen, nehogy már még ehhez is legyen tehetségem)